Egy szép verőfényes szombati délutánon két erdélyi roma srác segített a kerti munkában. Szót-szót követett a mindennapokról, az életről, mígnem szóba nem kerültek az életkörülmények.
Egy szép verőfényes szombati délutánon két erdélyi roma srác segített a kerti munkában. Szót-szót követett a mindennapokról, az életről, mígnem szóba nem kerültek az életkörülmények.
Meséli, hogy Dunakeszin a Kálmán utcában albérletben lakott, mikor kigyulladt a ház. Alig tudott kimenekülni a család 3 gyerekkel és édesanyjukkal a házból, mely fél-háromnegyed óra alatt porig égett.
Kérdésre, hogy most hol laknak, mondja, hogy nagy bajba kerültek egy pillanat alatt. Hova menjenek? De „nagyon nagy segítséget kapott Csaba úrtól”, mert kaptak egy lehetőséget és lakhatnak egy szolgálati lakásban addig, míg a bérleményt lakhatóvá teszik.
„Nem tudtam, hogy nem iszik,” - mondta jó kedéllyel mosolyogva – „mert nem fogadta el az üveg szilvapálinkát, amit köszönetképpen szerettem volna adni. Pedig jó szívvel adtam néki!”
Kérdeztem Tőle, „mivel köszönhetem meg a segítségét?”
A polgármester a következőt kérte tőlem:
„Azt kérem Öntől, hogy amikor vissza tudnak költözni a lakhelyükre, gyermeke készítsen nekem egy rajzot!”
Hát ezt kérte cserébe a dunakeszi Polgármester a bajba jutott családtól.
A történetet lejegyezte Domoszlai Gábor - Keszi Channel.
2017.03.31.
Tovább