Amerikai egyetemi bajnokságot nyert két dunakeszi labdarúgó, Gelei Vince és Száraz András. Az NAIA szervezet trófeáját hódította el egyetemük, a Central Methodist. A Sasok magyar kapusával, a Dunakeszin élő Gelei-kapusdinasztia legfiatalabb tagjával beszélgettünk a hatalmas sikerről. - írja a Dunakeszi Post.

Miért pont a CMU, hogy találtatok egymásra, hiszen az iskola Missuori állam közepén egy kis városban található?

2017 nyarán jött a lehetőség az EasyGo to USA tanácsadó cégen keresztül, hogy Amerikában sportösztöndíjjal lehet tanulni. A CMU és egy kaliforniai egyetem programja és céljai tetszettek leginkább, de végül a CMU elkötelezettsége és elhivatottsága volt a döntő faktor.

Az egyetem büszkén hirdeti, hogy 164 évet vártak erre a győzelemre, mekkora dicsőség NAIA-bajnoknak lenni az egyetemen?

Az egyetem 164 éves múltjában midig is a kiemelkedő oktatásáról volt ismert, viszont ezzel az eredménnyel egy olyan elit körbe lépett be, amit csak nagyon kevés intézmény mondhat el magáról. A bajnoki címmel rendelkező egyetemek közé kerültünk és ez kiemelten vonzóvá teszi az egyetemet minden potenciális diák számára akár sportról, akár tanulmányokról beszélünk. Első bajnoknak lenni különösen nagy dicsőség. Minden tanár, diák és bárki, aki az egyetemre jön csak rázza a kezünket. A tv-interjúk és újságcikkek egy ilyen eredmény velejárói, ám a minden irányból érkező támogatás, büszkeség és szeretet teszi ezt igazán különlegessé.

A dicséreten kívül jár ez valami mással is, engedmény a tanulásban?

Csapatkapitányként azt mondhatom, hogy a hivatalos engedmény egy tanításmentes nap, január 30-án, a mi tiszteletünkre. Viszont hallottam olyan pletykákat is, hogy volt, akinek nem kellett vizsgáznia a szemeszter végén, de ezt csak magyarul merem nyilatkozni.

Videón láttam, hogy azért az egyetemen komoly fogadás volt számotokra, hogy látod, jól döntöttél amikor ezt az egyetemet választottad?

Már az első szezonban látni lehetett, hogy ez a csapat sokra hivatott, valamint az egyetemünk rendelkezik a “kis méretű” intézmények minden előnyével (az NAIA az ilyen, jellemzően 3000 fősnél kisebb egyetemek bajnoksága – a szerkesztő), így már akkor tudtam, hogy ez egy jó választás volt a céljaim elérésének az érdekében. Az idei bajnoki cím csak a pont volt az i-re.

Néztem meccsrészletet, jól érzékelem, hogy a csapatod helyt állna a magyar NB III-ban, vagy magasabbra taksálod magatokat?

Kérdés melyik mérkőzésről láttál részletet. A döntőn hiába mindenki 100%ot beleadva játszott, az előző négy nap alatti lejátszott három mérkőzés és az egész pályás letámadás, ami a védjegyünkké vált ebben a szezonban már messze nem úgy működött az meccsek sűrűsége miatt, mint a szezon korábbi időszakában. Azt gondolom, az NB III-ban minden nehézség nélkül megállná a helyét a csapat, de az NB II-t sem tartom kizártnak. Ha figyelembe vesszük, hogy ez egy egyetemi csapat és a legidősebb játékosok 23 évesek, szerintem ez kiváló teljesítményt takar. Képzelj el egy csapatot a magyar NB II-ben csak 23 éven aluliakból, akik egyetemi ösztöndíjért sportolnak, érdekes koncepció lenne…

Valóban, akkor sportszakmailag is jó döntés a CMU-ban játszani?

Ha azt vesszük, hogy a magyar NB II-ből igazoltam egy egyetemi “amatőr” csapatba, a fizetésemet ösztöndíjként kapom, ami arra elég, hogy a kint tartózkodásom és a tanulmányaim költségét fedezze, inkább megérte volna maradnom, mármint anyagilag. Viszont, ha a hosszú távú célokat nézzük, az MLS és a USL csapatok is (az NCAA mellett) innen draftolnak (igazolnak) játékosokat. Számos korábbi,a mi ligánkban szereplő játékos konkurens csapatokból már ezekben a profi ligákban keresi a pénzét. Mi a CMU-nál idén mindent megtettünk és el is értünk, hogy felhívjuk magunkra a profi klubok figyelmét, Nemzeti Bajnokok lettünk, az Év játékosa (egész Amerikában) a mi csapatunkból került ki (Adrián Gutiérrez Llorente), valamint 5 játékosunk is bekerült a liga válogatottjába, amelyet több mint 250 egyetemi csapat tagjai közül választanak a szakemberek. Ha a jövőt nézzük, számomra nem is kérdés, hogy megérte-e.

A döntőt 2-2 után 11-es rúgások után nyertétek meg. Te az utolsó körben kapufára ütöttél egy elég keményen meglőtt büntetőt, elmeséled, hogy mire gondoltál előtte, utána, honnan tudtad, hogy neked baloldalra rúgják majd a labdát?

A büntetőrúgás egy mentális játék rúgó és kapus között. Kapusként az a dolgom, hogy elbizonytalanítsam a rúgót a saját dolgában és ráerőltessem, ahogy azt csinálja, amit én szeretnék. Vannak olyan játékosok, akik előre eldöntik, hogy hova rúgják majd a labdát és végig is viszik az elképzelésüket. Itt a kapusnak kell látni a jeleket, hogy melyik irányba fog menni a labda. Viszont vannak olyanok, akik csak a nekifutás alatt döntenek. Két ilyen büntetőrúgó volt az ellenfélben és mind a kettőjükön felül tudtam kerekedni, az egyikőjükön pont az utolsó körben. Úgy éreztem a védés után, hogy ez az a pillanat, amit sosem felejtek el mert tudtam, hogy berúgjuk az utolsó büntetőt, Alberto sosem hibázik.

A döntő után mit mondott az edző, ezek után mi a cél? Reális a címvédés a következő szezonban?

Első sorban, hogy élvezzük ki az egész éves munka gyümölcsét. Aztán amikor visszaérkezünk a tavaszi félévre kezdjük elölről a munkát és újra bajnokok leszünk. Hiába végez 4 kulcsember a kezdő csapatból, ráadásul 3 védő és a fent említett Év Játékos dij nyertes középpályásunk, ezzel a címmel, olyan játékosdömping indult meg, hogy az edzőinket alig láttuk mióta visszaértünk, úgy dolgoznak a végzős játékosok pótlásán.

Két alapképzést végzek egyszerre, business és computer science szakirányon. Előreláthatólag 2020 májusában fogok diplomázni, így még egy szezonon keresztül van lehetőségem segíteni a csapatot.

Ti ketten Száraz Andrással mennyire vagytok „profik”. Tudom, hogy az amerikai egyetemi bajnokság amatőr, de teljes ösztöndíj jár és a kollégiumot is fizetik, ezen kívül kaptok még ellátást? Itt igazából arra vagyok kíváncsi, hogy már a magyar NB III-ban is adnak fizetést, ehhez képest miért jó Amerika?

A teljes ösztöndíj mindent fedez, ellátástól és tandíjtól kezdve, étkezésen keresztül, biztosításon át tanszerekig. A kérdés az, hogy egy játékos, hol képzeli el a jövőjét. Én mindig is tudtam, hogy külföldön fogom megtalálni az utamat. Ez egy kiváló lehetőség, hogy az ember a tanulmányait össze tudja egyeztetni a sporttal és mindkettőt magas szinten tudja csinálni ráadásul mindkét pályán kiváló jövőképpel kecsegtet.

Itthon szinte mindig falakba ütköztem, amikor a labdarúgást és a tanulmányaimat akartam összehozni.

Magyarországon ezt nem tolerálják és elvárják egy játékostól, aki 18 éves, hogy eldöntse labdarúgó akar lenni, vagy polgári szakmát választ, majd, ha adott esetben nem futja be azt a karriert, elengedik a kezét. Ilyenkor a játékos eldöntheti, hogy ellavírozik NB II – NB III-ban vagy visszaül az iskolapadba és mellette elmegy dolgozni valahova. Szerintem nem árulok el nagy titkot, hogy aki hozzá van szokva 200-300 ezer forint körüli focista fizetésekhez, amelyért mondjuk heti 6 edzésen vesz részt, az nem kezd el 140 ezer forintért dolgozni egyetem mellett. Az amerikai egyetemi körülmények sokszor profibbak, mint a legtöbb NB I-es csapatnál. Nekem 2 karrierpálya is nyitva marad. Ha esetleg semmi nem jön össze Amerikában, amire gondolni sem merek, egy perfekt angollal és amerikai diplomával hazatérő 22-25 éves pályakezdőt mindenhol tárt karokkal várnak és ne legyenek kételyeink, nem 140 ezer forintos fizetésért. Számomra nem volt kérdés melyik életpálya a vonzóbb.

Ha hazajössz megpróbálsz profi lenni, vagy marad félprofi szinten a foci?

Kérdés, hogy hazajövök-e. Sok mindent megéltem a magyar labdarúgásban fiatal korom ellenére, rosszat nem szeretnék mondani, sok jót meg nem tudok. Egy nagyon jó ajánlat esetén is borzasztóan elgondolkodnék, mert itthon nem a pénz jelenti a problémát.

Ketten vagytok a csapatból Dunakesziről, a VSD most megye I-ben van, nagyobbra gondolsz amerikai egyetemi bajnokként?

Hízelgő az elgondolás, hiszen 8-9 évesen itt kezdtem a karrieremet, ráadásul 3 éve kapusedzőként is megfordultam, sőt a nyári felkészülésem egy részét a klubnál töltöttem, így nagyon közel áll a szívemhez a csapat. Ha bármikor is hazajövök futballozni az minden bizonnyal ilyen indokból lenne, de jelenleg ennek nem látom realitását. Ennek ellenére nagyon szurkolok a VSD-nek, hogy újabb szintet lépjenek, hiszen úgy gondolom, Dunakeszi megérdemel egy országos bajnokságban szereplő csapatot.

(Dunakeszi Post cikke)