Még a becsületgólt is az ellenfél lőtte saját hálójába.

Hogyan is tekintsünk erre az eredményre?

Egy biztosan verhető csapattól kaptunk (megint) ki. itthon. Az első gólig az volt a kérdés mikor szerzi meg a Dunakeszi a vezetést. Az első gól (megint) védelmi hibából született és ekkor lendületet kapott a vendégcsapat. Az egyenlítő gól percekre rá született egy hátvédról bepattanó labdával. Öngól hozta a kiegyenlítést. A második gól sem döntötte el a mérkőzést. A Dunakesziben több volt, az volt a kérdés mennyire vált sebességet a hazai gárda. A második félidőben ez meg is történt egy ideig, aztán elerőtlenedett a támadó játék is. A 81. perc vendég gólja eldöntötte a mérkőzést. Sem csapatjáték, sem egyéni teljesítmény nem volt kiemelhető ezen a meccsen.

A hazaiak az elvesztett 3 ponttal egy helyet csúsztak lejjebb, így a 8. helyen állnak.

Meccsekre visszatekintve, sorozatosan veszítettünk el mérkőzéseket az első és második félidő utolsó perceiben. Sok tennivaló van még a védelem és a támadások szervezésében, hogy ne vesszünk el a középpályán történő adogatásokkal, hogy ne akarjuk becipelni állandóan a labdát a kapuba.

A Dunakeszi a mutatott eredményénél többet tud. A kérdés, hogyan tud összszedettebbé, szervezettebbé válni a csapat, hogy fiatalságát, gyorsaságát, agresszivitását, technikáját eredményre tudja váltani.

Meglátjuk a következő meccseken!