Benkő Tamást, az MLSZ Pest Megyei Igazgatóját kérdeztük ...

: ápr. 06, 17:15

Benkő Tamást az MLSZ Pest Megye igazgatóját kérdeztük aktuális, a Dunakeszi labdarúgást érintő kérdésekről.

Előzmények:

A VS Dunakeszi labdarúgó csapata 4 büntetőpontot kapott és a 2017. őszi idény vezető helyéről a tabella 3. helyére esett vissza. A büntetés oka egy játékjogosultsággal nem rendelkező játékos pályára küldése volt. Az ügy több döntési fórumot is megjárt, végül a 4 büntetőpontot ítélt jogosnak az illetékes fórum.

- Tekintettel arra, hogy nagyon sok kritikus vélemény hangzott el pro-kontra az ügyben, ezzel kapcsolatosan kérdezzük Benkő Tamást az MLSZ Pest megyei igazgatóját.Tisztelt Igazgató úr! Mikor még friss élmény volt a szurkolóknál, játékosoknál az eljárás és a várható büntetés kilátásba helyezése, személy szerint is nagyon sok kritikát kapott. A vélemények javarésze úgy fogalmazódott meg, hogy hiába nevelkedett a klubnál, hiába dunakeszi lakos, hiába kapcsolódik még ezer szállal Dunakeszihez, mégis utat engedett a vizsgálatnak. Segítene ezt a kérdést szakmai és emberi oldalról is megértetni a szurkolókkal, játékosokkal?

Egy másodpercig sem gondolkodtam abban, hogy az általam vezetett MLSZ Pest Megyei Igazgatóság valami kitalált indokkal elutasítsa a vizsgálatot. Aki csak egy kicsit is ismer, az tudja, hogy én nem ilyen vagyok. Sőt, éppen ellenkezőleg: szeretem, ha az igazság győzedelmeskedik és tűzzel-vassal irtom a csalárdságot, a félmegoldásokat, az uram-bátyám alkukat és még hosszan sorolhatnám. Ugyanakkor persze nem tett jót a lelkemnek, hogy szeretett városom csapata, egykori egyesületem került – ráadásul sajnos nem először… – célkeresztbe, de hát nem volt mit tenni… A versenybizottság által hozott, részemről helytelennek gondolt elsőfokú határozatot az érintett feleknek nem volt érdekük megfellebbezni, arra a szabályok értelmében csak nekem volt lehetőségem. Márpedig alapelvem, hogy mindig törekedni kell a szabályok szerinti jó döntések meghozatalára, a sportszerűség, a versenysemlegesség fenntartására, függetlenül attól, hogy kik érdekeltek egy-egy sportügyben. A fellebbezésem után, majd a jogerős döntés megszületését és így a pontlevonást követően több érintett dunakeszi sportbarátom hívott, s fejezték ki – persze normális keretek között – nemtetszésüket, okvetlenkedésüket, mondván: miért nem hagytam, hogy az elsőfokú döntés jogerőre emelkedjen és ne vonjanak le pontokat a csapattól? Visszakérdeztem: ha történetesen a Dunakeszi vetélytársa került volna ebbe a helyzetbe és a tőlük való jogos pontlevonás a dunakeszieket hozta volna kedvezőbb helyzetbe, vajon akkor is azt szerették volna, hogy ne szülessen korrekt határozat? Ezzel a példával kivétel nélkül megértették, hogy úgy volt igazságos az ügy, ahogy végül lezárult.

- Hogyan kerülhető el hasonló eset a klub életébe véleménye szerint?

Az ilyen típusú adminisztratív hiba leginkább odafigyeléssel, megfelelő szabályismerettel, tájékozódással. Természetesen nem szabad elfelejteni, hogy csak az hibázik, aki csinál is valamit… A hiba pedig sajnos általában sokkal könnyebben megesik, mint azt szeretnénk. Arról pedig végképp nem szabad megfeledkeznünk, hogy a konkrét esetben nem egy mindennapi mellényúlásról beszélünk, olyannyira nem, hogy az élet úgy hozta, ebben az időszakban a Dunakeszin kívül további négy csapat lépett még bele pontosan ugyanabba a folyóba.

- Dunakeszi városa nagyon jó sportlétesítményi háttérrel rendelkezik. Óriási iramban fejlődik és bővül a tömegsportban résztvevők száma. Mindezt megfelelően koordinálja a Városi Sportegyesület Dunakeszi szervezete, melyet az Önkormányzat is jelentős erőkkel támogat. A beígért fejlesztések is (2 sportcsarnok) további sportolási lehetőségek jelentős bővülését fogják segíteni. Mint MLSZ Megyei Igazgatója, mint a labdarúgásért elkötelezett személy, mint ennek a sportágnak a szakembere, hogyan látja a dunakeszi labdarúgás helyzetét városunkban, mind tömegsport, mind élsport tekintetében?

A Városi SE Dunakeszi ellátja tömegesítésbeli feladatait: sok gyermek csatlakozik a labdarúgó-szakosztályhoz a Bozsik-korosztályokban. Ugyanakkor mint a magyar labdarúgás hasonló szereplőinél, úgy most már Dunakeszin is nagyobb hangsúlyt kell fektetni a mennyiségi mutatók fenntartása mellett a minőségi szakmai munkára, az utánpótlásképzés fejlesztésére. Az elmúlt két évben úgy láttam, hogy ezen a területen volt némi bizonytalanság a szakosztályon belül: edzők jöttek, mentek, a szakmai vezető személye is többször változott. Talán lassan minden és mindenki a helyére kerül, a szakosztálynak remélhetőleg sikerül lefektetnie egy ilyen szintű klubtól az MLSZ részéről elvárt működési elvekkel harmonizáló koncepciót, és érdemi előrelépés lesz majd tapasztalható a gyerekek általános alapképzettségében. Megjegyzem, ebben sajnos nem csak Dunakeszin vannak hiányosságok... Ami a felnőtt csapatot illeti, Pest megye második legnagyobb lélekszámú városához képest kicsit méltatlannak érzem, hogy csak a megyei másodosztályban képviselteti magát a sportág. Ez egyébként legkevésbé a jelenlegi szakmai stáb és a csapat tagjainak a kritikája, sőt: ők erőn felül, messze a rendelkezésükre álló financiális lehetőségeket meghaladva teljesítenek, nem véletlenül egyik komoly esélyesei a most futó bajnokságnak. Bízom benne, hogy a klub- és a városvezetés hamarosan végre eljut oda, hogy tettek is segítik majd a felnőtt csapat ambícióit. Felépítettségben, szervezettségben, játéktudásban és bajnoki osztályban egyaránt méltó szintet kell elérnie egy ekkora város felnőtt labdarúgócsapatának a szakosztályban szereplő többszáz utánpótláskorú játékos számára, akik szeme előtt nem csak addig kell fenntartani a motivációt, amíg esélyük van 14 éves korig akadémiára kerülni. A tömegesítéssel párhuzamosan legalább ilyen fontos a megtartás: az értelmes célokat kitűző, együttműködő közösségek kialakulását és fejlődését szolgáló infrastrukturális és szakmai-szellemi körülmények megteremtése is. Ami az infrastruktúrát illeti, abban már most is rendkívüli eredményeket tud felmutatni Dunakeszi, köszönhetően a kormányzat sportcélú támogatásainak, a Magyar Labdarúgó Szövetségnek és a Magyar Kézilabda Szövetségnek, valamint az önkormányzatnak.

- Szintén a szakemberi énjét megszólítva kérdezzük. Városunknak a labdarúgás két területén nagyon jó csapata van. Kiváló edzők is vezetik a munkát. Egyik a nagypályás VS Dunakeszi labdarúgócsapata, másik nagy figyelemmel kísért Dunakeszi Kinizsi Futsal csapata. Mint önkormányzati képviselő, ki a döntésekre is rálát, részt is vesz benne, véleménye szerint mivel tudná a város jobban segíteni e két csapat munkáját, eredményességét?

A két klubnak szoros szakmai együttműködést kell kialakítania, a sportágat Dunakeszin űző valamennyi gyerek számára – mindegy, hogy labdarúgásról vagy futsalról beszélünk – maximalizálni kell a focival eltöltött időt. Össze kell hangolni a két szakágat, az nem fordulhat elő, hogy egy dunakeszi gyereknek a futball és a futsal között bármikor is választania kelljen. Mint ahogy az is elfogadhatatlan – sajnos eljutottak hozzám ilyen szülői jelzések az elmúlt hetekben –, hogy a rendkívül nagy létszám miatt bizonyos korosztályokban az úgymond „harmadik számú” csapatokba sorolt gyerekeknek kevesebb edzéslehetőséget és ritkább versenyeztetést biztosít a klub… Ez hiba, sőt: bűn. A gyerekek számára mindenkor élménnyé kell varázsolni a játékkal, labdával, edzéssel közösségben eltöltött időt. Azt gondolom, közös szakmai koncepció – aminek elkészítése várat magára, remélem, már nem sokáig – mentén, a két szakág foglalkozásainak, lehetőségeinek összehangolásával példaértékű együttműködésben szolgálhatná a két sportszervezet a városi labdarúgóéletet. Ennek megvalósulását elősegíthetné a városvezetés, hiszen a cél közös.

- Végül egy tippet kérnénk Öntől. Feljut e a VS Dunakeszi csapata a Megye I.-be?

Tippelni nem szeretnék, abban sosem voltam jó. Ugyanakkor dunakeszi lakosként nagyon szurkolok a csapatnak és bízom benne, hogy sikerül feljutnia az I. osztályba – de ezt igazgatóként semmilyen elvtelen vagy szabálytalan intézkedéssel nem segíthetem elő.

A Keszi Channel kérdéseire válaszolt: