Kovács Ágnes Rita dunakeszi hölgy, a „Pest Megye Szépe” II. Udvarhölgye címét nyerte el Törökbálinton, a Munkácsy Mihály Művelődési Házban megrendezett II. Pest Megye Szépe Választás Döntő-és Gálaesten a verseny döntőjében. 2019.január 12.

Először az embert ilyenkor büszkeség tölti el, hogy egy városbéli lány ilyen rangos címet nyert. Rögtön utána feltolulnak a kérdések. Hogyan jut el, hogy szépségversenyen részt vegyen? Az elért eredmény megváltoztatja e céljait és az életét?

Erről és sok másról kérdeztük a 2019. év Pest Megye Szépe II. Udvarhölgyét Kovács Ágnes Ritát.

Illetve kérdezni sem nagyon kellett. Az állandó mosollyal kísért, jókedvű kommunikatív bőbeszéd aktív kifejező gesztusokkal kísérve, ontotta a témával kapcsolatos információkat. Csak a sarokköveket kellett megjelölni és választ kaptunk arra is, amit még csak kérdezni szerettünk volna. A profizmus első jeleit is érzékeltük akkor, mikor udvariasan elhárította a képkészítés kérését, mondván „iskolából jöttem, inkább küldök át fényképet”.

Idézünk az elmondottakból:

„Kinek nem az unokája a legszebb?!”

„Természetesen a család és barátaim részéről is kaptam állandóan a javaslatokat és jelzéseket, hogy vegyek részt szépségversenyeken. „Persze, kinek nem az unokája a legszebb?!” – így kezeltem Nagyim véleményét. Minden biztatás ellenére, inkább néztem ezeket a versenyeket, mint részt kívántam venni ezeken.”

 „Ez olyan bakancslistás terv volt”

„Majd egyszer majd kipróbálom - így voltam ezzel a kérdéssel. Egy véletlen katalizálta mégis a jelentkezésemet. Egyik barátom jelezte, hogy a Megye Szépe versenyre való jelentkezési határidejét meghosszabbították augusztusról szeptember 16.-ára. Akkor szaladt át rajtam, elmúltam 18, dolgaim rendben vannak, „próba cseresznye, mi bajom lehet” és jelentkeztem. Aznap utolsó nap volt. Elküldtem a szükséges 2 fotót. Néhány nap múlva jelezték, mehetek a válogatásra.”

„Rögös volt az út a döntőig”

„Első pozitív benyomásom az volt, hogy a válogatás nem nagy nyilvánosság előtt történt. A válogatás két csoportban zajlott, körülbelül 60 jelentkező közül választották ki a döntő 16 résztvevőjét. Az interjúnál izgultam egy kicsit, de a fotózásnál már kikerültem a komfort zónámból. Nagyon élveztem azonban a járáspróbákat és a táncpróbákat. Sok segítséget kaptunk a szervező és felkészítő szakemberektől. Óriási türelemmel segítették a munkát. Később ezek az akadályok mind olyan tapasztalatokká váltak, melyek könnyebbé tették a döntőben való szereplésünket.”

„Végére összeállt bennem a kép. Rájöttem, hogy a tanultakat hogyan tudom majd a legjobban hasznosítani a színpadon, hogyan tudom a legjobban „eladni” magamat a döntőben.

Sok barátság is alakult a versenytársak között, remélem hosszantartóak lesznek.”

 „ Nem akartam megnyerni a versenyt!”

„Amikor eljött a nagy nap, teljesen nyugodt voltam. Nem akartam megnyerni a versenyt, hisz nem az életem fő céljának tekintettem a szépségverseny világát. Ahogy közeledett a vége felé a show, azonban valami átfutott rajtam. A sok különdíj kiosztása után, bejelentették, hogy a két utolsó boríték felbontása következik, ahol a két udvarhölgy és a szépségkirálynő nevét fogják felolvasni. A mai napig nem tudtam megfejteni, honnan jött az érzés, de megéreztem, hogy a nevemet fogják mondani. És kimondták! Érdekes az volt, hogy Édesanyám is ugyanúgy érezte a nézők soraiban. Nagyon örültünk. Nálam az öröm nem sírásban jelentkezik, hanem mosolyban és nevetésben. Boldogságomban végig nevettem a versenyt egész befejezéséig.”

„Hogy változtak-e ezzel életem céljai?”

„Nem! Érzem, nagyon kezdő vagyok ezen a színpadon és nem is az én világom. A tanulás mellett – két tannyelvű gimnáziumba járok – megmaradt elsődleges szabadidő eltöltésnek a tánc. 12 éve táncolok. Dunakeszin Nagy Márta tánctanfolyamán segédkezem. De nagyon büszke vagyok, hogy már a harmadik idényben is beválogattak a Magyar Operaház évadnyitó gálájára. Nálam a tánc rangsorban a hobby és az életcél között szerepel.

Életem végleges céljában még abszolút nyitott vagyok. Remélem, lesz egy nemzetközi szintes is elismert diplomám, angol és olasz nyelvvel támogatva. Most a pszichológia az egyik fontos érdeklődési köröm, de hát még hosszú út áll előttem! Nyitott vagyok mindenre.”

„A szépség nagyon szubjektív!”

„Talán ez az az ok, ami miatt nem válik életcélommá a szépségverseny. Rájöttem, hogy ezért nincs tétje a szépségversenynek. A színpadon állni persze csodás dolog, nagyon jó érzés, nagy élmény! Sokat profitál az ember a felkészülésekből is. Mégsem vált most életcélommá.

A verseny után egy dolog azért most is motoszkál bennem: Hátha van még feljebb! Azt hiszem, megpróbálom még egyszer!”

„Mit tanácsolnék korombélieknek?”

„Kortársaimnak azt tanácsolom:

Próbáld meg! Nem veszítesz semmit! Ha nem sikerül ne ásd el magad! Ha a színpadon nem is, de az életben mindig lesz valaki, akinek Te leszel a legszebb, így a hétköznapok szépségversenyében Te is győztes leszel valakinél.”

A sorokat lejegyezte a Keszi Channel.