mondta a kezdeti írországi időszakokról Ridzyk Levente, aki már több mint 13 éve Dunakesziről ment magyar migránsként Írországba.

Beszéljünk a kezdeti időszakról! Megérkeztél és rögtön zsíros állások vártak és dőlt a pénz?

„Hát nem éppen!” – mondja mosolyogva.

„Egyedüli ismerősöm, már korábban kint élő nagybátyám, még szobát sem tudott szerezni érkezésemkor. Első napokat szállodában töltöttem és munkát kerestem. Nagyon frusztrált a helyzet, el voltam keseredve. De tudtam, hogy mire vállalkozok és tudtam, magamnak kell megteremteni mindent. A pénzem is elfogyott. Akkor kerültem olyan helyzetbe, hogy volt mikor választanom kellett, hogy maradék pénzemen buszjegyet veszek és nem gyalogolok, viszont, nem lett volna mit ennem. Így hát gyalogoltam és vettem egy darab kenyeret. Sok önéletrajzot adtam be sikertelenül és vártam a munka lehetőségére. Már kezdtem elhinni, hogy csak humbuk a nagy lehetőségek tárháza, hisz már egy ideje munka nélkül tengődtem. Egyedül az biztatott, hogy nagybátyám segédmunkásként is nagyon jól keresett, olyan 2500 eurót havonta.

Megváltás volt, mikor nagy nehezen lehetőség nyílt mosogatói munka végzésére. Végre pénzt kerestem! Nagyon tetszett, hogy bár alsó szinten, de önfenntartóvá lettem. Igyekeztem munkámat jól elvégezni.

Viszont belekerültem egy nagyon színes világba. Ott a konyhán volt vagy 8 náció. Többek között lengyel, ausztrál, mongol, román, szlovák és jómagam Magyarországról.

A munka lehetősége mellett nagyon fontos a nyelvtudás!

Nagyon jól esett, hogy ebben a vegyes nációban nem számított, honnan jössz. Ha tudsz kommunikálni, csak a munkád számít! Igyekeztem tökélyre fejleszteni nyelvtudásomat. Hamar rájöttem, hogy ez a fundamentum az ottani élethez.

Sokan hazajöttek már. Persze ebben szerepet játszhat kismértékben a honvágy is, de én azt tapasztaltam, hogy a hazajövők nagyon nagy százaléka nem beszéltéka nyelvet. Úgy nem lehet kint megélni, hogy mint mondta egy visszatérő: „én magyar vagyok, tanuljanak ezek meg magyarul”!

Nyelv nélkül nem tudsz önálló lenni, ki vagy szolgáltatva, nem tudsz minőségi munkát végezni, legtöbbször a munkában segítő magyar összekötőd húz le, így fél vagy negyed bérért dolgozol. Akik hazajöttek nagyrészüknek ez volt a problémája.

Bennem meg volt az akarat! Ahogy tökéletesítettem nyelvtudásomat, egyre több ajtó nyílt meg előttem.

„Főztem Bon Jovinak is!”

Mosogató fiúból kis kuktává avanzsáltam! Látták, hogy igyekszem, elvégzem a munkámat, így egy „fokkal” feljebb léphettem, kis kukta lettem az olasz étteremben. Ennek az időszaknak egy nagyszerű élménye volt, hogy egyszer főzhettem Bon Jovinak is! Néztem a lehetőségeket, az egyre nagyobb keresetet biztosító munkákat vállaltam. Voltam én „akasztott ember” is. Kezdetben, mint önálló vállalkozót alkalmaztak, magam után fizettem az adót.

Ma már büszkén tudom mondani, hogy anyagi helyzetem normalizálódott. Az University College Dublin alkalmazásában az egyetemisták kiszolgálását végző kisebb városrész karbantartó csapatának tagja vagyok. Annak is inkább az informatikai rendszerével foglalkozom, okos kártyák, beléptető rendszerek etc. üzemeltetésével, karbantartásával. Az előrelépést itt is a munkához való hozzáállásommal nyertem el. Érdekel amit csinálok. Folyamatosan lépést tartok a fejlesztésekkel, nem csak munkaidőn belül dolgozom, ha megköveteli a feladat addig maradok, míg el nem végzem. Ennek fejében továbbképzési lehetőségeket kapok, azokat elvégzem, szeretem a munkámat, ami nagyon érdekes is.”

Tervezed, hogy hazajössz?

„Sokaknak lehet, hogy nem tetszik, amit válaszolni fogok: Nem tervezem. 13 éve mentem ki, megjártam a hadak útját, ott tudtam megvalósítani magam! Most intézem az állampolgárságomat. Jövedelmemből biztonsággal megélek, azokat a technikai eszközöket, melyek megtetszenek meg tudom venni, le tudom cserélni azokat. Értsd ez alatt pl. a legújabb televíziót, új gépkocsit, etc. Teljesen átlagos életet tudok élni. Nincsenek anyagi problémáim. Szabadidőmben már sok országot meglátogattam. Nagyon sok más országbeli barátra, ismerősre tettem szert, élvezem ezt a sokszínűséget.

Szeretem ezt az országot, szeretem a környezetemet. Amúgy az írek „jó fejek”, egy befogadó társadalomban élek.”

Mit jelent a befogadó társadalom?

„Már mondtam egyszer, ha jól beszéled a nyelvet, azonnal befogadnak. Ha megszólítasz egy írt, leáll veled beszélgetni, megiszik veled egy pohár whiskyt és sört. Szívesen elmegy veled egy pubba. Abszolút érdeklődőek. Nem számít, honnan jöttél, milyen a bőröd színe, milyen nyelvet beszélsz, mi a foglalkozásod, csak Te és az általad elvégzett munka számít!”

Milyen a hírünk mi magyaroknak Írországban?

„Azért az európai történelem nem az erősségük, Az idősebbeknél Puskás Öcsinek és a régi magyar focinak híre van. Van valami ismeretük az 1956-os forradalomról. A magyar ételek kihívást jelentenek számukra. A fiatalabbak a magyar szórakozási lehetőségeket preferálják, ilyen szempontból szeretik Budapestet. Az ír befektetőknek Budapest befektetési célpont volt az elmúlt években.”

Mik a terveid a jövőben?

„Úgy ítélem meg, hogy ilyen gazdasági alapokon már gondolhatok a magánéletemre is. Figyelmem a családalapítás felé fordult, most ezen dolgozom. Egy évben 2-3 szor hazajövök szüleimhez is és meglátogatom barátaimat. Figyelem a lehetőségeket, bármit hozhat a jövő!”

Sorokat lejegyezte a Keszi Channel.