Néhány nappal ezelőtt néhány országos napilap határozottan jelezte, hogy a Duna szennyezettsége antibiotikummal nem veszélyes. A cikkek csak az antibiotikummal foglalkoznak, de nem foglalkoznak a többi szennyezettséggel. De térjünk vissza az antibiotikumokhoz:

Előzmények:

A York Egyetem kutatói 72 ország folyóit vizsgálták meg: az esetek 65 százalékában találtak a mintában antibiotikumot, a szennyezettség pedig 111 esetben meghaladta a határértéket is. Európában a vizsgált folyók közül a Dunában mérték a legmagasabb klaritromicin-értéket (légzőrendszeri bakteriális fertőzések esetén alkalmazzák, például tűdőgyulladást ezzel kezelnek), Bécsnél a határérték négyszeresét tartalmazta a folyó vize - írja a Qubit.

Az ENSZ szerint az antibiotikum-ellenálló baktériumok hatalmas veszélyt jelentenek az emberiségre, 2050-re legalább tízmillió ember haláláért lesznek felelősek. Emögött az antibiotikummal szennyezett vizek állnak, a szennyezettség hatására ugyanis szuperbaktériumok alakulhatnak ki. 

A fertőzésről politika mentesen és kicsit tágabb szemlélettel:

A 2019. május végén, Helsinkiben rendezett konferencián ismertették, hogy például a bél- és húgyúti fertőzések kezelésére használt ciprofloxacin mennyisége 51 helyen haladta meg a határértéket. Egy bangladesi mintában pedig egy másik gyakori antibiotikum, a metronidazol fordult elő a határérték háromszázszorosát meghaladó mértékben – közölték a kutatók.
„Ezek az eredmények nagyon aggasztóak, és azt demonstrálják, hogy a folyók világszerte szennyezettek antibiotikumokkal” – jelentette ki Alistair Boxall, a Yorki Egyetem Környezetvédelmi Fenntarthatósági Intézetének tudósa.

A folyók antibiotikumos szennyezettsége nemcsak a természetre veszélyes, hanem valószínűleg az antimikrobiális rezisztencia problémájához is hozzájárul. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) korábban arra figyelmeztetett, hogy a világban kifogyóban vannak a hatékony antibiotikumok, és felszólította a kormányokat, a gyógyszergyártókat, hogy sürgősen fejlesszék ki a gyógyszerek új generációját.

Az 1920-as években felfedezett antibiotikumok tízmilliók életét mentették meg, akik tüdőgyulladásban, tuberkulózisban, agyhártyagyulladásban és más, addig halálos baktériumfertőzésben szenvedtek.
Az antimikrobiális rezisztencia kialakulásáért főleg az antibiotikumok túlzott használata és helytelen alkalmazása a felelős. A helsinki konferencián azonban elhangzott, hogy feltehetően a környezetben jelen lévő antibiotikumok is a rezisztencia kialakulásának kulcsszereplői lehetnek.

Boxall és kutatócsoportja 14 általánosan használt antibiotikumot vizsgált több kontinensen. A határértéket leggyakrabban Ázsiában és Afrikában haladták meg. A folyók legmagasabb antibiotikum-szennyezettségét Bangladesben, Kenyában, Ghánában, Pakisztánban és Nigériában tapasztalták a kutatók. Európán belül pedig Ausztriában mutatták ki a legnagyobb antibiotikum-koncentrációt. A kutatás szerint a Duna, Európa második legnagyobb folyója, a kontinens legszennyezettebb vize.

Többet a Dunáról:

Felmerül a kérdés, hogy a felmérés eredménye mennyire jellemző a Duna hazai szakaszán. Verő György, a WWF (Természetvédelmi Világalap) magyarországi szervezete élőfolyók programjának projektvezetője az M1 tévécsatornán elmondta: „a vizek kémiai szennyezése az egyik legfontosabb mutatója a felszíni és felszín alatti vizek állapotának. A Dunában kimutatott mennyiség, például antibiotikumokból, nagyon kicsi, és ausztriai mintavételi helyről származik.”
A szakértő hozzátette, hazánkban főleg az okoz problémát, hogy folyóink ártere az elmúlt kétszáz-háromszáz évben óriási mértékben csökkent, és gyakorlatilag megszűnt a korábbi biológiai sokféleség, miközben jelentősen romlott e területek vízellátása, ami a mezőgazdaságra is komoly hatással van. A szakértő szerint az EU vízkeret irányelve, amely 2027-re jó állapotú folyókat vetít előre, komoly veszélyben van.

Forrás:

https://ng.hu/fold/2019/05/28/egyre-tobb-folyo-vizeben-mutathato-ki-antibiotikum-szarmazek/