Varga Zsolt r.zászlóst bűnügyi helyszínelőt, Ádám Balázs r.alezredes, a Dunakeszi Kapitányság vezető helyettese jutalomban részesítette a 2019.08.25.-én történt intézkedéséért, mellyel biztosította egy vajúdó kismama időbeni eljutását a kórházban.

A hír bejárta az országos médiát is, így Zsoltot a részletekről kérdeztük.

Részletek a beszélgetésből:

„Abban az időben mindenki előtt ismert volt, hogy a Dunakeszi-Göd közötti M2-es bevezető út építése miatt egy sávos közlekedést engedtek. A jelentősen feltorlódott gépkocsisor miatt akár 20 perces várakozás is megtörténhetett.

Munkám során én is a várakozó sorban araszoltam, amikor láttam a visszapillantóból, hogy egy gépkocsi vészvillogóval előzi a sort. Aztán észleltem, hogy már egy másik is követi. Mondtam is magamban, milyen türelmetlenek. Meglátva a rendőrautót az első kocsi lassított, majd megállt mellettem. Egy riadt hölgy és egy férfi segítségkérőn nézett rám és átszóltak, hogy a második kocsiban lányánál megindult a szülés, tudok e valamiben segíteni.”

„Bevillant második gyermekem születése. Éjszaka, mikor hirtelen indult meg a szülés feleségemnél, éppen hogy beértünk a kórházba.  Másfél óra múlva már karomban tarthattam kislányomat.”

„Nem hezitáltam, szóltam, hogy kövessenek és megindultunk a kórház felé szirénával és fényjelzéssel. Az esetet jelentve, menet közben a tevékenység-irányítási központ azonnal segítséget nyújtott, értesítette a kórházat, ahol azonnal fogadták a kismamát.

Időben beértünk, úgy tudom, egy egészséges kisgyermek született.

Megköszönöm a Kapitányság elismerését, de az „igazi kitüntetés” és öröm a nagyszülők néhány szavas hálája volt és kollegák és társszervek dolgozóinak gratulációi is.

Megjegyzem, bármely kollegám ugyanígy járt volna el adott esetben.”

Ezt követően még sokat beszélgettünk a rendőri hivatásról, a helyszínelésről, a helyszínelő munka borzalmairól és örömeiről, a biztos családi és munkahelyi háttérről, mely segít feldolgozni a polgári életben nem nagyon ismert „munkahelyi” helyzeteket.

Egy izgalmas kisregényt lehetne írni a hallottakról.

Ami megviláglott a közel egy órás diskurzusból:

Varga Zsolt egy hivatását szerető és kollegáit tisztelő helyszínelő rendőr.

Szereti szakmáját, annak minden nehézsége, néha borzalmai ellenére. Élvezi a helyszínelői nehéz feladatok aprólékos, találékony, szükségszerűen precíz megoldásait. Örömmel beszélt arról, mikor egy alapos nyomrögzítés, ugyan évekkel később, de a tettes elfogásához vezet.

Arra a kérdésre, hogy mit tart a legjobbnak munkájában egy esetet mesélt el:

„ Gödöllői rendőri időszakom alatt történt, hogy egy 87 éves, cukorbetegségben szenvedő bácsi eltűnt egy erdős területen. Nagy erőkkel indult a keresés, félő volt, hogy késő lesz a segítség. Amikor megleltem, már nagyon rossz egészségi állapotban volt. Nagyon jó érzés volt, hogy segíteni tudtam egy idős emberen és időben jutott orvosi ellátáshoz.

Ennek a szakmának ezek a boldog pillanatai!”

A Kapitányságról jövet elgondolkodtam, milyen keveset tudunk a rendőreinkről!

Általában csak akkor találkozunk velük, ha igazoltatnak, ha szabályt sértünk, vagy ha baj van. Így óhatatlanul egy kellemetlen szituációhoz kötjük ezen eseteket.

Varga Zsolt r.zászlós esete és a vele történt beszélgetés azzal a jó érzéssel töltött el, hogy megerősített abban a hitben, rendőreink nem azok, kik egrecíroztatnak és büntetnek minket, hanem azok az emberek, kiknek segítségére bizton számíthatunk, ha bajba kerülünk!

(kc)