A faragott tök a bolyongó Jack elijesztésére szolgál!

A középkorból eredeztethető szokás alapját egy népmese adta:

Stingy Jack (Smucig Jack) a történet szerint leült az ördöggel inni, de nem volt hajlandó fizetni az italért, ezért meggyőzte az ördögöt, hogy változzon tallérrá, hogy legyen mit elinni. Jack ezután egy ezüstkereszt mellé helyezte az érmét, az ördög ezért képtelen volt visszaváltozni saját patás-villásfarkú önmagává. Idővel Jack elunta, hogy egy ördögöt cipel a zsebében, és megeskette a patást, hogy elengedi, ha békén hagyja egy évig, és nem tart majd igényt a lelkére sem. 

A közös italozás után kettejük kapcsolata még tovább romlott, egy alkalommal Jack felküldte a jelek szerint nem túl tanulékony ördögöt egy fára, aminek keresztet faragott a törzsébe, így az nem tudott lejönni. Az ördög ezen érthető módon felháborodott, de kötötte az egyezség: mikor Jack meghalt, nem vihette el a lelkét, de a pokolba sem engedte be, inkább útjára bocsátotta úgy, hogy csak egy parázsdarab fényénél tájékozódhatott, ezt hősünk egy kifaragott répába rejtette, és azóta is így járja a földet, miután egy ilyen alakra a mennyben sem tartottak igényt. 

A faragott répa, krumpli, cékla vagy tök a bolyongó Jack elijesztésére szolgál az ajtó vagy ablak közelében, és innen jön a töklámpás angol neve, a Jack-O-Lantern is. A szokást a kivándorló írek honosították meg Amerikában, ők találtak rá a tökéletes megoldásra is a tök formájában – ez szivárgott vissza az elmúlt években aztán Európába. 

Forrás: qubit

részlet Dippold Ádám cikkéből