A kéménytüzek nagy része az égéstermék-elvezetőben lerakódott, elszurkosodott korom gyulladására vezethető vissza, ennek előzménye pedig a helytelen tűzrakás és nem megfelelő tüzelőanyag használata. Az okok között a második a kémény építőanyagainak elöregedése, az égéstermék-elvezető nem megfelelő műszaki állapota.

Mire figyeljünk a fűtés során?

Ne kerüljön az égéstérbe rongy, gumi, műanyag, színes vagy fényes reklámújság, festett, lakkozott fa vagy bútorlap, mert ezek elégetésekor több korom rakódik le a kéményben, tönkre teszik a tüzelőberendezést, a bennük található káros melléktermékek, mérgező, rákkeltő anyagok a levegőbe és a hamuba kerülnek, veszélyeztetve az egészséget és a környezetünket. Az elszurkosodott korom begyulladását közvetlenül kiválthatja, ha hirtelen elégő tüzelőanyagot – fenyőfatűlevél, gyaluforgács, dióhéj stb. – használunk. Az izzó parazsat tartalmazó tűztérbe tilos nagy mennyiségű tűzifát betenni, mert nem lehet az ehhez szükséges mennyiségű levegőt biztosítani, ami elégtelen égéshez, rosszabb esetben robbanásveszélyhez vezethet. A tökéletlen égés során felszabaduló gázok egy része nem távozik a kéményen keresztül, így saját otthonunk levegőjét is megmérgezzük.

Hogyan kerülhetjük el a kéménytűz kialakulását?

A szurok képződéséből fakadó kéménytűz elkerülhető a rendszeres kéményseprőipari ellenőrzéssel és a szükséges tisztítás elvégzésével. Mind a korom, mind a szurok begyulladása, továbbá a dugulás és egyéb üzemzavar megelőzhető az égéstermék-elvezető kéményseprő felügyelete mellett történő kiégetésével. A jó kéményseprő ma már nemcsak a tűzmegelőzés kérdéseiben illetékes, feladata van a légszennyezés ellenőrzésében és az energiatakarékosság területén is. Munkájával segíti a meglévő fűtési rendszer hatékony és gazdaságos működtetését, a tűzmegelőzést, a károsanyag-kibocsátás csökkentése révén, pedig a környezet megóvásához is hozzájárul.