Ennek nem lett volna szabad megtörténnie!

-mondta egy jó ismerősöm kávézás közben, azután, hogy egy fiatalember eldobta magától az életét tavaly a Barátság úti tíz emeletes tetejéről.

Barátainak az mondta telefonba, „Mindjárt érkezem!” de már sohasem ért oda, hiába várták! Felment a tetőre és ugrott!

„A fiam barátja volt. Látva egyedüllétét, céltalanságát sokszor meghívtam családi ebédre, feladatot adtam neki, amit örömmel végzett el. Látszott, hogy tenni akar másokért és talán magáért is! Tudtam, ha ki tudjuk hozni a „varázslatos” világból, értékes ember lehet! Sajnos, a „sötét oldal” erősebb volt!

Ha több feladatot kapott volna a környezetétől, ha segítettük volna visszatérését a normális világba értékes tagja lehetett volna a „világos” oldalnak! Csak emberségesen, normálisan kellett volna közelíteni hozzá, kezelni Őt, hogy érezze közénk tartozik.”

Az elcsukló hang és a könnycsepp bizonyság volt, hogy érzelmileg is átélt a gondolatvezetés! Pedig csak a fia barátja volt! Nem hozzátartozó, nem családtag, nem rokon!

Mit is kell tennünk, ha észlelünk egy tragédiát?

Egyik szemtanu:

„Halottam a puffanást tőlem 20 méterre, láttam mozog valami a földön, felgyorsítottam a lépteimet és elsiettem. Nem mertem odamenni.”

Másik szemtanu:
„Valaki odament, próbált segíteni, nézte a pulzusát, kereste a segítés lehetőségét, hívta a mentőket!”

Vajon melyik a helyes magatartás?

Ezt a kérdést mindenki saját magában meg tudja válaszolni!

Nem odamenni, mintha nem történt volna semmi? Bedugni a fejünket a homokba és csak haladjunk, nem a mi dolgunk?

vagy

Odamegyünk és segítünk! Ha mi már nem tudunk semmit tenni, akkor is ott a helyünk, megpróbálni, mindent és segítséget hívni!

Emlékezzünk csak arra a nyári esetre, amikor egy szintén Barátság úti lakos egy úszó nőt mentett meg a hajósodorból, úgy, hogy minden lehetőséget kihasználva tudott értesíteni egy közelben csónakkal hajózó embert, akinek sikerült kimenteni az bajba került hölgyet. Sikerült, mert figyelt embertársára és akart segíteni!

Minden ilyen eset egy segélykiáltás!

Segélykiáltás és figyelemfelhívás! Az ilyen esetek kapcsán, feltehetjük magunknak a kérdést, figyelünk e eléggé egymásra? Kellően figyelünk e családtagjainkra? Sőt! Figyelünk e szomszédainkra, ismerőseinkre? Ha találkozunk egy „elesett” emberrel, vajon megkérdezzük-e mi a baja, miben tudunk segíteni?

Lehet, hogy egy jó szó, egy beszélgetés, a törődés érzése, egy jó tanács megváltoztathatja valakinek a döntését a végzetes lépés előtt!

Természetes, hogy a világ bajának összességét senki nem tudja a nyakába venni! De szűk környezetünkben figyelhetünk egymásra és a kis segítség is óriási lehet a bajba jutottnak!

Valamikor, a panelben élők ismerték egymást, egy lépcsőház kis közösséget alkotott, sok barátság született. Ma már ezt nem érezzük így, sokszor mondják: azt sem tudom ki lakik az emeleten, nem is köszön, amikor találkozunk!

Így sohasem fogjuk megtudni, segíthetünk e egymásnak!

Ezeket a segélykiáltásokat ezért adjuk közre!

Megkapjuk érte természetesen, hogy érzéketlenek vagyunk, hisz a család fájdalmát is figyelembe kell venni. Igaz, néhány komment érzéketlen, amit próbál az ember moderálni, néha sikertelenül.

De aki azt mondja, hogy „dugjuk a fejünket a homokba, haladjunk csak tovább, ez nem a mi dolgunk!” az úgy viselkedik mint az első szemtanu.

Mi más véleményen vagyunk:

Ezen segélykiáltások ismerete felhívja a figyelmet arra, hogy vannak közös dolgaink egymással, kötelezettségeink egymással szembenl

Hiszünk abban, hogy egy jó és kedves szó, egy udvarias gesztus, az embertársainkkal való nagyobb törődés segíthet átvészelni életünk nehezebb pillanatait!

Tudjuk, milyen mély fájdalom elveszíteni hozzátartozónkat, barátunkat! Ezért nem áll szándékunkban megbántani senkit. Részvétünket fejezzük ki minden ilyen esetben!

De azzal vádolni minket, hogy lájkvadászok vagyunk, vajon nem egyenértékű azzal, mint aki segítségnyújtás nélkül elmegy az ilyen esetek mellett?!

Mi, amikor ilyen eset hírét közreadjuk, hiszünk abban

„Ennek nem lett volna szabad megtörténnie!”

és van még feladatunk egymással szemben a hasonló esetek elkerülése érdekében!

DG.