A kínai kutatók által felvetett 4 méteres maximális távolság többszörösen meghaladja ugyan a WHO által javasolt 1 métert, de még így is jóval kisebb, mint azok a számok, amelyeket március végén tett közzé Lydia Bourouiba, a Massachusettsi Műszaki Egyetem, az MIT áramlástant és patogén-folyadék-interakciókat kutató adjunktusa a JAMA-ban (Journal of the American Medical Association). A kutató szerint a mostani koronavírus-járvány idején a távolságtartásra vonatkozó javaslatok elavult, az 1930-as években kidolgozott modellen alapulnak, amelyek mai mércével túlságosan leegyszerűsítettnek tűnnek. A modern áramlástani modellek szerint ugyanis egy erős tüsszentés után „a különböző méretű patogénhordozó cseppek 23-27 lábnyi [7-8 méteres] távolságba is eljuthatnak”, az egyes páciensek fiziológiai jellemzői, illetve a környezeti viszonyok (páratartalom, hőmérséklet) függvényében.
„A 6 láb [1,8 méteres távolság] valószínűleg nem elég biztonságos” –nyilatkozta egy hete a LiveScience-nek Raina MacIntyre professzor, a fertőző betegségek megelőzésével és kezelésével foglalkozó ausztrál Kirby Intézet biológiai biztonsági programjának vezetője, aki elismételte, hogy a mostani távolságtartási szabályok lassan egy évszázada született tanulmányokon alapulnak, amelyekről időközben bebizonyosodott, hogy tévesek. „A cseppek 6 lábnál messzebb tudnak utazni” – állítja MacIntyre, aki szerint „a kórházi fertőzések kordában tartásáért felelős szakértők továbbra is ebben a [korábbi] szabályban hisznek. Olyan ez, mint a lapos Föld-elmélet – ha az ember próbálja megvitatni a valós bizonyítékokat, letorkolja a hívők kórusa.”
A cikk teljességében itt olvasható:
Tovább