Ismeretes még lúdposz, banyaposz és méhszédítő pöfeteg néven is, ez utóbbi nevet azért kapta, mert a száraz gomba füstjének különleges méhnyugtató hatást tulajdonítottak. 

További nevei: kenyérgomba, puffancs, sajtgomba, túrógomba, porgomba, posz, lúdorda, néhol pedig farkasfingként emlegetik.

További változatok: bábafinggomba (ezt először 1676-ban dokumentálták), bikafing, bikacsök, a pöfeteg alak megjelenéséig pedig kígyógombaként is ismerték.

Az óriáspöfeteget semmivel nem lehet összekeverni: a gombák között ez a faj dicsekedhet a legnagyobb termőtesttel, akkorára is megnőhet, mint egy focilabda, emellett kifejezetten ízletes is. A legtöbben rántva készítik, de hatékony orvosságnak is tartják, Magyarországon és Észak-Amerikában is vérzéscsillapítóként alkalmazta a népi gyógyászat, az amerikai őslakosok közül a lakoták használták dokumentáltan. Nagyon kevés indián törzsről ismert, hogy fogyasztotta is a pöfeteget, de ha meg is ették, általában gyógyszerként alkalmazták. 

Kínában a hagyományos orvoslás torokgyulladás kezelésére javasolja az óriáspöfeteget is tartalmazó keveréket, a Ma Bót, emellett úgy tartják, hogy jó megfázásra, köhögésre, tüdőbajokra, véraláfutásokra és orrvérzésre is. Magyarországon a spóráját a sebre szórták, de a friss gomba húsát is hatékonynak tartották sebgyógyításra, a kínaiak viszont nem álltak meg itt: a szárított gombát mézzel keverték össze, és köhögés elleni tablettákat gyártottak belőlük. Ehhez az elöregedett, megbarnult példányokat választották, amiket már nem lehet megenni. Kárpátalján a pöfeteget vakítógomba néven emlegették, ezzel a spórák szembe jutásának veszélyeire figyelmeztettek, Csíkban pedig az is előfordult, hogy a gomba húsát pálinkával leöntve szorították a sebre. 

A teljes cikk itt olvasható:

https://qubit.hu/2020/10/11/a-nyari-oszi-erdo-sztarja-a-meltatlanul-alabecsult-oriaspofeteg