Nagy Amarilla gyermekkora óta sportol, ám a futás nála is, mint oly sok embernél a kötelező rossz része volt a tornaórákon. Később is csak az alakja miatt futott, és 20 éve, 23 évesen kezdte igazán beépíteni az edzésrutinjába.

Nagyon nehezen ment, az első pár lépés után jött a légszomj, szúrt az oldalam…Jöttek a tipikus kezdő futó-tünetek. De remek segítségeim lettek, gyakorlott futókkal kezdtem edzeni. Majd megszületett a lányom, mellette pedig abszolút kivitelezhető volt a kocogás, még a szoptatás alatt is. Alvásidőben kisétáltam vele a közeli focipályára, és amíg aludt, én róttam a köröket. De volt olyan is, hogy barátokkal elmentünk a prágai félmaratonra, még ekkor is szoptattam. 40 évesen határoztam el, hogy egyszer vagyok negyven, szeretném lefutni a maratont – addig maximum 30k volt a leghosszabb távom.

Amarilla naponta több edzést is tart – gerinctréner, aerobik, saját testsúlyos edzések – ám a felkészülésre neki is jobban oda kellett figyelnie.

„Az állóképességi terheléseket jól bírom, nem vagyok gyors - a hosszabb táv az én terepem. Koncentráltam a maratoni edzésre, de úgy, hogy közben élvezzem is a dolgot, ez nagyon fontos szempont volt. Órával edzettem, pulzuskontrollal, keményen odafigyeltem a nyújtásra, a core tréningre, a munkám miatt szerencsére ez nem okozott nehézséget. A maraton előtt kitapasztaltam, mi a kedvező számomra a töltésben. A gélek nem váltak be, a gyomrom nehezen tolerálja őket, de az izotóniás italok és a 100% almalé tökéletes energiát ad mindig.”

A teljes cikk itt olvasható:

https://www.runnersworld.hu/nagy-amarilla-edzo-a-futasrol-meselt-143992?utm_medium=hirkereso