„Minden csupa véletlen. Véletlenül meghallgattak a hanglemezgyárban, és nem véletlenül elkergettek a rádióból… Üvöltő dervisekre nincs szükség – mondták. Aztán véletlenül mégis behívtak. És a sok véletlen után 1964-ben működési engedélyt kaptam. Profi lettem.”
(Ambrus Kyri, Világ ifjúsága)
Ambrus Kyri, eredeti nevén Ambrus Margit a hatvanas évek első tini idolja volt nálunk. Tizenhat évesen kezdett el énekelni, 1961-ben fedezte fel az Országos Rendezői Iroda egyik munkatársa. Karrierje a kezdetektől fogva egyértelműen felfelé ívelt: 1963-tól a magyar mellett már angol és olasz nyelven is megjelentek dalai, s más külföldi sikereket is elért – 1966-ban a sopoti dzsesszfesztivál különdíjasa lett, s számos szocialista országban is koncertezett.
Azon kevesek közé tartozik – sőt, talán ő az egyetlen –, akik 1972-ig minden táncdalfesztiválon indultak. 1966-ban az Én itt, te ott című dalával versenyzett, 1967-ben megosztott harmadik lett Nappalok és éjszakák című szerzeménnyel, egy évre rá a Na nem, ami sok, az sok következett, 1969-ben pedig az Egy fecske is csinálhat tavaszt című dallal állt színpadra. 1971-ben, utolsó táncdalfesztiválos szereplését a Halló, próbáljunk szerencsét című számmal zárta. Karrierje indulásakor az Illés együttessel is dolgozott együtt, de Aradszky Lászlóval is énekelt duetteket. „Remek társasággal jártuk az országot, elég, ha csak Hofi Géza, Sárosi Kati, Zsoldos Imre, Payer Andris, Harangozó Terike, Aradszky Laci, Poór Peti nevét említem. Végignevettük az utat, időnként megálltunk egy vendéglőnél, ettünk, ittunk, szórakoztunk, közben pedig három-négy-öt műsort is megcsináltunk. Hajnalban érkeztünk haza, s délután kezdtük elölről.” – emlékszik vissza.
Az 1967-es év meghatározó volt számára, hiszen ekkor kérték fel, hogy vezesse a Könnyűzenei Híradót. Később megkapta a Magnósok, figyelem!, illetve a Filmzenei újdonságok című műsorokat is, de olyan adásokban is hallhatták a hallgatók, mint a Könnyűzenei koktél vagy a Magnóról magnóra.
Fotók: Femina.
Szerző: Murzsa Tímea
Teljes cik:
Tovább