Magyarország az elmúlt évtizedek során a távol-keleti bevándorlók egyik legkedveltebb európai célállomása lett. Betelepülésüket a különböző kormányzati intézkedések mellett a vonzó befektetések, a viszonylag biztos megélhetés, a magyar oktatási rendszer, de még a jó levegő is motiválta és motiválja napjainkban is. Mindez a 2020-as évek kezdetére együttesen járult hozzá egy több tízezer fős ázsiai – főként kínaiakból, vietnámiakból és koreaiakból álló – közösség létrejöttéhez Magyarországon.
Többek között erről beszél a Glossza podcast legújabb adásában Knyihár Eszter, az ELTE BTK Nyelvtudományi Doktori Iskola Sinológia Programjának doktorandusza és Végvári Kristóf, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara ázsiai referense, az egyesület magyar–kínai és magyar–mongol tagozatainak titkára.
Míg az első vietnámi betelepülők a KGST-országok között létrejött megállapodások eredményeként az 1960-as évektől elsősorban azért érkeztek Magyarországra, hogy felsőfokú tanulmányokat folytassanak, a kínaiak sokkal inkább olyan gazdasági bevándorlóknak tekinthetők, akik a jobb élet reményében jöttek. Eleinte, vagyis az 1980-as és 1990-es évek fordulóján legtöbbjük szinte a teljes ismeretlenbe indult útnak, vagyis nyelv- és helyismeret nélkül próbáltak érvényesülni Magyarországon. Kereskedelmi tevékenységükkel ugyanakkor csakhamar betöltötték azt az űrt, amelyet a Szovjetuniónak kitett könnyűipar összeomlása okozott.
A különbség köztük, illetve a 2017-ig jellemzően a magyar kötvényprogram révén érkezett új betelepülők között óriási, hiszen utóbbiak gondos tervezés, valamint a világhálóról összegyűjthető információk birtokában jutottak el Európa szívébe. A bevándorlók célkitűzései is változtak, hiszen közöttük meghatározó igény, hogy gyermekeiket európai oktatási rendszerben taníttassák, és az utóbbi időben jelentős részüket a befektetések iránti érdeklődés is vezényli.
Teljes cikk:
Tovább