Az atomerőművekre sokan úgy tekintenek, mint a legveszélyesebb energiatermelő berendezésekre. Ezt a vélekedést leginkább a csernobili, illetve a kevésbé régen történt fukusimai atomerőmű-baleset példájával szokták alátámasztani. Tagadhatatlan, hogy ez a két esemény az iparág szégyene, és egyiknek sem lett volna szabad megtörténnie.
Mi történt Csernobilban?
A balesetet előidéző folyamat nagyon röviden úgy írható le, hogy miután egy tesztet nem minden előírásnak megfelelő módon végeztek el, a nagyméretű reaktor egyes részeiben gyorsan megszaladt a hőteljesítmény, amely egy robbanással ledobta a reaktort magába foglaló ipari csarnok tetejét, és meggyújtotta a reaktorban található grafittéglákat.
A csernobili reaktorról tudni kell még, hogy annak típusa semmiben nem hasonlít a paksi és más – a volt Szovjetunión kívüli – atomerőművekhez. A csernobili RBMK típusú reaktor mérete többszöröse a paksi reaktorokénak, és maga a reaktor nem egy vastagfalú, nagy nyomású tartályban helyezkedik el, hanem lényegében egy medencében, amelyben több száz függőleges, zárt csőben találhatók az üzemanyagkötegek, a csövek közötti teret pedig grafittéglák töltik ki. Az egész konstrukció egy ipari csarnokban foglal helyet, nem egy nyomásálló és hermetikusan zárt speciális épületben, vagyis konténmentben.
Mi történt Fukusimában?
A baleset legfőbb oka a fenti leírásból is nyilvánvaló: az erőmű nem volt felkészülve a 15 méteres cunamira.
- március 11-én a Japán-árokban kipattant a modern kor egyik legnagyobb természeti katasztrófája, a tóhokui földrengés, amely hatalmas szökőárat (vagyis cunamit) is gerjesztett. A földrengés erősen érintette Honsú szigetét, melynek keleti partvidékén súlyosan megsérültek az elektromos távvezetékek és az úthálózat is. Ez a partvidék Japán leginkább iparosodott területe, ahol 15 atomerőművi reaktor is üzemelt. A földrengés és a távvezeték-hálózat összeomlásának hatására az atomerőművek automatikusan leálltak, beleértve a Fukusima Daiicsi erőmű öt üzemelő reaktorát. Az atomerőművi reaktorok esetében azonban a leállítás után még további hűtés szükséges az úgynevezett remanens hő miatt, amelyet a hasadási termékek radioaktivitása generál. Ennek leállítására fizikailag nincs lehetőség, mindenképpen el kell vezetni. Ehhez a legtöbb konstrukció esetén elektromos energia szükséges.
A Fukusima Daiicsi erőmű 1–4-es reaktorblokkjai 5 méteres cunamira voltak felkészítve, míg az 5–6-os reaktorok valamivel többet is elviseltek, a cunami magassága azonban közel 15 méteres volt. A tengervíz körülbelül 100 kilométer hosszan elöntötte az egész partvidéket, aminek következtében 18 ezren életüket vesztették – ezekhez a halálesetekhez azonban nem volt köze a nukleáris katasztrófának.
Teljes cikk itt olvasható:
Tovább