A Szovjetunió 1957. november 3-án Föld körüli pályára bocsátotta a Szputnyik-2 műholdat, fedélzetén egy kóborkutyával, Lajkával. Sorsa már a felbocsátáskor a pusztulás volt: az űrhajóban csupán egy hétre elegendő élelem és hat napnyi oxigén állt a rendelkezésére.
Szegény sorsú ebeket küldtek az űrbe
Több kutya vált 1957 és 1975 között az Egyesült Államok és a Szovjetunió közötti űrverseny áldozatává. A szovjet tudósok szívesen használtak szegény sorsú, állatmenhelyekről menekített ebeket a szuborbitális és orbitális kísérleteik során: több tucat állat indult rakétán az űrbe. A leghíresebb élőlény mégis Lajka kutya volt, a körülbelül kétéves, kistestű, mintegy hat kilogrammos keverék szuka, akivel az életben maradást vizsgálták a súlytalanság állapotában.
Megpróbálták titokban tartani a halálát
Bár Lajkát a tréning során fokozatosan szoktatták hozzá a szűk kabinhoz, centrifugateszteknek vetették alá, fokozatosan szoktatták hozzá a gravitáció változásához és napról-napra csökkentették az ételadagját, mégsem tudták, hogy pontosan mi vár rá.
Sanyarú sorsát ezért évtizedekig megpróbálták titokban tartani, és azt terjesztették, hogy az állat a kilövés után még hat napig életben maradt, ám ez hazugság volt.
Dimitri Malashenkov orosz tudós 2002-ben meglepő bejelentést tett: állította, hogy Lajka halálának korábbi jelentései hamisak. A kis keverék a valóságban csupán öt-hét órával élte túl a rakéta kilövését. Lajka sorsa világméretű aggodalmat és szimpátiát váltott ki.
Kegyes halált szántak neki
Az űrhajó belső hőmérséklete rövid idő alatt 40 Celsius-fokra emelkedett.
A felbocsátás után a kutya elektródákkal mért légzésszáma megháromszorozódott, pulzusa az indulás előtti 103-ról 240-re gyorsult fel. Lajka óriási stresszként élte meg az utazást, és a zselé formájú ételéből is csak alig evett.
A szovjet tudósok kegyes halált szántak neki: az eredeti elképzelések szerint egy hét után mérget adagoltak volna az ételébe, hiszen tudták, hogy a műhold nem lesz képes visszatérni a Földre.
Teljes cikk:
Tovább