Európa egy tökéletes energiavihar közepén találja magát. Az elmúlt hónapokban három egymást átfedő sokk sodorta az Európai Uniót a valaha tapasztalt legsúlyosabb energiaválságba.
Első sokk a világjárvány hatása
A globális energiapiacokat érintő első sokk a világjárvány utóhatása. A Covid-válság 2020-21-es csúcspontján az olaj- és gázbefektetések meredeken visszaestek, ami mélyreható energiakereslet-kínálati egyensúlyhiányhoz vezetett, miután a globális energiakereslet gyorsan visszaállt. Ezért a világ szinte minden sarkában az összes üzemanyagpiacon szűkös készletek és magas árak tapasztalhatók.
Második sokk, az orosz sokk
Következett az orosz sokk, amely jóval az ukrajnai invázió előtt, február 24-én kezdődött. Oroszország 2021 nyara óta manipulálja az európai földgázpiacokat azzal, hogy jelentősen csökkenti az exportot, és nem tölti fel újra a Gazprom tulajdonában lévő tárolóhelyeket az EU-ban a tavalyi tél előtt.
Idén tavasz óta Oroszország a fennmaradó készleteit befolyásként használta fel arra, hogy az egyes országokat a pénzügyi tranzakciókra és a technológiára vonatkozó szankciók enyhítésére ösztönözze – az európai partnerek által szentnek tartott hosszú távú szállítási szerződések felmondásával.
Július elejére Oroszország már csak a korábban várt mennyiség egyharmadát küldi el. Ennek eredményeként a gázárak az EU-ban több mint tízszeresére nőttek, és a kormányok idegesen próbálják megvédeni a fogyasztókat ettől az ársokktól milliárdos támogatások kiosztásával.
Harmadik sokk a súlyos szárazság
Végül egy sor szerencsétlen egybeesés rontotta Európa amúgy is feszült energiahelyzetét. A korróziós problémák arra késztették Franciaországot, hogy leállítsa atomerőművei felét, ami növeli a gázszükségletet az energiatermelésben. Ezenkívül a súlyos szárazság rendkívül alacsony szintre vezette le az európai folyókat és tavakat, ami nemcsak a vízenergia-termelést, hanem a hűtést igénylő hőerőműveket, valamint a szénszállítást vízi utakra támaszkodó széntüzelésű erőműveket is veszélyezteti.
E három sokk következtében a következő télen Európának nem lesz elegendő energiája a kívánt kereslet kielégítésére. Ez jelenti Európa legnagyobb rendszerszintű kockázatát jelenleg, gazdasági és politikai szempontból egyaránt.
Egy rendezetlen energiaválság nemcsak a gazdasági recesszió és a társadalmi feszültségek spiráljába taszítaná Európát, hanem politikai egységét is kitenné az energiaprotekcionizmus veszélyének. Ez gyengítené külpolitikáját, és különösen az ukrajnai orosz agresszióval szembeni álláspontját.
Putyin stratégiája, hogy az energia fegyverezésével gyengítse Európa támogatását Ukrajnának, mindenki számára világos.
Az európai vezetőknek gyorsan fel kell készíteniük a nehéz télre. A korlátozott energiaellátás kezelésével kapcsolatos döntések alakítják Európa energiarendszerének jövőjét és szélesebb politikai következményekkel járhatnak.
Ha helyesen kezelik, a mélyebb integráció és a felgyorsult beruházások lehetővé tehetik Európa számára, hogy legyőzze az oroszok stratégiáját, miközben a tisztább és megfizethetőbb energia felé való átmenetet is előmozdítja.
Ahhoz, hogy ez megvalósuljon, az európai vezetőknek nagy alkut kell kötniük, hogy egyesítsék tagállamai kiaknázatlan energiapotenciálját annak érdekében, hogy feloldják az Uniót az Oroszországtól való függésből és lerakják a tiszta energiával kapcsolatos beruházások gyors hullámának alapjait.
A helyzetből adódó feladatok:
- Először is, minden országnak becsületesen és azonnal elő kell hoznia minden elérhető kínálati oldali rugalmasságot az európai energiapiacon.
Ehhez fájdalmas politikai kompromisszumokra lesz szükség. A német nukleáris és lignit jelentősen csökkentheti az Oroszországtól való gázfüggőséget, ehhez a holland gázmezők nagyban hozzájárulhatnak.
Az ukrán atomerőművek erősebb importja ( ? ) néhány százalékponttal kiszoríthatja a gázégetést és a szennyezés és a munkaidő normáinak átmeneti csökkentése még a kevésbé Oroszországtól függő országokban is segítené az ellátást.
Az energiabiztonság minden eddiginél nagyobb kihívást jelent és átmenetileg újra kell értékelni a társadalmi és környezeti javakkal kapcsolatos kompromisszumokat. - Másodszor, a nemzetközi piacokon történő közös gázbeszerzésről szóló megállapodás csökkenti annak a kockázatát, hogy a tagállamok egysége szétesik, mivel a korlátozott szállítások miatt versenyben állnak egymással.
Ezenkívül a közös beszerzés a gáz pénzügyi és politikai költségeinek csökkentését ígéri és lehetővé teheti az egyesített gázmennyiségek felhasználását a legsúlyosabban érintett fogyasztók energiaellátására. - Harmadszor, minden országnak őszinte és átfogó erőfeszítéseket kell tennie a kereslet csökkentésére, ahol csak lehetséges.
Ehhez komoly és közvetlen kommunikációra van szükség a nyilvánosság felé.
A politikai döntéshozóknak el kell magyarázniuk a polgároknak, hogy a háztartások energiafogyasztása, valamint a munkahelyek és a béke megőrzése érdekében közös kompromisszumokra van szükség.
Ezenkívül az országoknak biztosítaniuk kell, hogy minden fogyasztó megfelelő ösztönzést kapjon a fogyasztás csökkentésére.
Az európai vezetőknek meg kell állapodniuk abban, hogy leállítsák az energiafogyasztás közvetlen támogatását és ehelyett az energiacsökkentést támogassák.
Az olyan szabályozási eszközöknek, mint a sebességkorlátozások vagy az épületekre vonatkozó minimális hőmérsékleti szabályok módosítása, terítéken kell lenniük.
A politikailag még kiaknázatlan energiakínálati és keresletcsökkentési potenciál Európában jelentősen enyhíteni fogja az energiapiaci nyomást.
- A nagy alku negyedik döntő eleme a politikai elkötelezettség biztosítása egy jól működő európai energiapiac fenntartása érdekében, amely biztosítja, hogy a rendelkezésre álló energiaforrások oda áramoljanak, ahol a legnagyobb szükség van rájuk.
- Ötödször, az európai pénzeket össze kell vonni a nehéz döntések kompenzálására.
A groningeni háztartásokat kompenzálni kell a megnövekedett tremorkockázatért és nem a holland kormányt kell erősen ösztönözni erre. ( ? )
Az algériai gázszerződések felmondása és a gáz Olaszországba történő beáramlásának engedélyezése miatt Spanyolországnak meg kell térítenie a drágább LNG-hez viszonyított jelentős árkülönbséget.
A dél-európai keresletcsökkenés kompenzálását közös ösztönzők is elősegíthetik. A jelenlegi válságért leginkább felelős országoknak nagyobb mértékben kellene hozzájárulniuk. - Hatodszor és ami döntő fontosságú, a társadalom legszegényebb tagjait, akik energiaszegénységnek vannak kitéve és kiszolgáltatottabbak mint valaha, jelentős támogatással kell segíteni.
A nemzeti kormányoknak átalányösszegű transzfereket vagy egyéb olyan szociális támogatást kell nyújtaniuk, amely nem gyengíti az energiafogyasztás csökkentésére irányuló tevékenységet.
Az EU-ban tapasztalható hatalmas költségvetési egyensúlyhiány miatt a fent említett feladatokhoz az európai alap is hozzájárulhat. - Végül, a rövid távú kényszerek nem vonhatják vissza a fosszilis tüzelőanyag-fogyasztás csökkentését célzó hosszú távú megoldások alkalmazását.
Az EU-nak már vannak ambiciózus tervei, amelyeket a RePowerEU továbbfejlesztett és csak akkor lesz esélye a működésre, ha Európa megbirkózik a közelgő téllel.
A villamosításra, a hőszivattyúk kiépítésére, a szerkezeti energiahatékonyságra, a hálózatok digitalizálására, a megújuló energiaforrások kiépítésére, az alacsony szén-dioxid-kibocsátású ipari ellátási láncok kiépítésére, a tömegközlekedési megoldásokra és a tiszta mobilitásra irányuló programokat kell megvalósítani.
Ez a nagy európai energiaalku biztosítaná, hogy a leginkább függő gazdaságok, mint például Németország, kibírják a telet orosz gáz nélkül; hogy a kiszolgáltatott fogyasztók minden országban védelemben részesüljenek és hogy a kevésbé függő országok politikailag képesek vállalni a teher egy részét.
Egy ilyen európai megoldás a legjobb megoldás az európai intézmények – például az energia- és szén-dioxid-piacok – védelmére, amelyekre szükség van a szén-dioxid-semlegességre való költséghatékony átmenethez és Oroszország energiafegyverzésének legyőzéséhez.
Forrás:
https://www.bruegel.org/comment/grand-energy-bargain-europe-needs-defeat-putin
Tovább