Ha létezik olyan tárgy a Földön, ami viszonylag olcsón hozzáférhető, és lehetővé teszi, hogy az ember egyszerre érezze magát vikingnek, Conannak és Rózsa Sándornak, hát a tülök az. És persze ha valami elég jó volt Dionüszosznak, a bor és a mámor görög istenének, annak tényleg jónak kell lennie – márpedig őt előszeretettel ábrázolták rhütonnal a kezében. Ez az ivószaru görög neve, és nemcsak Dionüszosz használta, hanem a hívei is – és persze még csak nem is ők voltak az elsők, akik tülökből ittak, bár náluk erre külön edényeket tartottak fenn, a szarvak inkább csak Dionüszosz ünnepein kerültek elő.

Vannak olyan őrültek, akik szerint az ivótülök vagy ivószaru felesleges, de hát nagy az Isten állatkertje: akadnak olyanok is, akik a kanálgépben, a svájci bicskában vagy a konzervnyitóban sem látják meg a szépséget. Ezekre egy józan gondolkodású tülöktulajdonos nem is megvetéssel, hanem szánalommal tekint: aki nem vágyik egy tülökre, nem is tudja, miről marad le. 

A pásztoroknak nem csak dísztárgy, hanem használati tárgy is volt az ivószaru, amit a szűr csatjára akasztva viseltek, vagy annak ujjába dugva hordtak magukkal. Pohárnak is jó volt, de még hasznosabb volt, ha a kútban nem volt vödör, ilyenkor a tülök öblös vége felére fúrt lyukon keresztül felkötötték az ivószarut az ostor végére, és úgy mertek maguknak vizet. Az se baj, ha bor kerül bele, bár ahogy a vikingek számára, úgy a magyar pásztoroknak is az ivótülök igazából egy kéznél lévő pohárnak számított, mindenféle hókuszpókusz nélkül.

A teljes cikk itt olvasható:

https://qubit.hu/2022/10/09/ivotulok-nelkul-lehet-ugyan-elni-de-nem-erdemes