Tegnap este 9 óra tájt egy magyarul nem tudó vagy magyarul beszélni nem akaró hölgy rohant be megállás nélkül egy vendéglátó egység mellékhelyiségébe.

A történetet a közlés alapján idézzük:

"Útközben kérdésünkre csak azt válaszolta, hogy „toilett”.

Egy kis idő után, cc. 5 perc, mikor már az automata világítás is lekapcsolódott – általában ilyenkor reklamálni szoktak, hogy sötét van – semmi jelzés nem érkezett. Körülbelül 10 perc után rákopogtunk a zárt ajtónál, hogy minden rendben van-e, angolul válaszolta, hogy igen, de a dolgát végzi.

Olyan 20 perc után csak-csak aggódtunk, hogy valami nem lehet rendben újból rákérdeztünk, de arogánsan válaszolt., hogy hagyjuk békén őt.

Ekkor kihívtuk a biztonságiakat, kinyitottuk a zárt ajtót olyan 30 perc elteltével, de a benyitásra haragos elutasítás volt a válasz. Konstatáltuk viszont, hogy egy eléggé ápolatlan, ne megfelelő ruházatban lévő, zokni nélküli, mezítlábas hölgy ül a WC-n.

5 percet kért, vártunk 15-öt, de nem volt semmi reakció. Akkor közöltük vele, hogy ha nem jön ki hívjuk a rendőrséget. A válasz elutasító volt.

A rendőrség 112-es vonalán bejelentettük az esetet, abbéli aggodalommal, hogy valami nem lehet rendben a hölggyel.  A helyi rendőrség visszahívott és közölte, hogy intézkedtek, mentőket is küldenek, mert korábban máshol ült be a WC-re egy órára.

A dolog megoldása az lett, hogy a rendőrség és a mentők kiérkezése előtt a hölgy elhagyta a WC-t. Mentális állapotáról nem szeretnénk leírást adni, de mikor elhagyta a helyiséget láttuk, nem szokványos állapotról van szó. Az intézkedést lemondtuk.

Azt gyanítjuk, hogy csak melegedés volt a célja a történetnek.

Kiment a közel 0 fokos éjszakába, bóklászott a parkoló területén, majd elindult a sötétségbe.

Az ember szíve összeszorul ilyen esetek kapcsán, jó lenne tudni, mi lett a sorsa."

Elgondolkodtató eset:

Habár ilyen személyek sorsának okai saját maguk is lehetnek, de vajon ilyen esetben intézményesen hogyan tudunk segíteni? Mi lesz a sorsa a hasonló körülmények között élőknek?

(kc)