Miközben hazánkban folyamatos esélylatolgatás zajlik Paks 2 sikeres kivitelezésével kapcsolatban, sokan már azt vetik fel, hogy figyelembe véve hazánk energiaéhségét, valamint azt a tényt, hogy előbb-utóbb Paks 1-et mégiscsak le kell állítani, már rég Paks 3-on kellene gondolkodni.

Minél több nagyobb blokkból áll a rendszer, annál több – többnyire álló – tartalékkapacitás kell a rendszerbe, ami értelemszerűen tovább drágítja az amúgy sem olcsó beruházást. A megújulók térnyerése is elsősorban amellett szól, hogy kisebb, a teljesítményüket jobban szabályozható erőművek sokaságára van szükség.

A fenti problémákat Nyugaton is felismerték. A nagy blokkok helyett a nyugati atomtechnológiában érintett vállalatok, például a GE Hitachi vagy a Nuscale moduláris reaktorokat (SMR) fejlesztenek. Az elmúlt hetekben sorra érkeztek a hírek efelől a technológia felől. Néhány napja az USA-ban engedélyezték az első moduláris atomreaktort. A GE Hitachi aláírta az első szerződést moduláris reaktor építésére az USA-ban.

Mi is ez a technológia, melyek a legfőbb előnyei?

A nagy teljesítményű, tehát Paks 2-szerű atomerőművekhez képest a moduláris reaktorok teljesítménye jóval kisebb, jellemzően 300 MW alatti. Így egy modul kiesése karbantartási okokból jóval kevésbé terheli meg a hálózatot. A sok kis modulból természetesen ugyanúgy lehet Paks 2 méretű kapacitást építeni, de nem muszáj egyetlen helyen tenni azt. Ez azonban apró előny ahhoz képest, hogy telepítési költsége a gyártói ígéretek szerint 60 százalékkal – igen jól olvassák, 60 százalékkal – alacsonyabb, mint egy hagyományos atomerőmű esetén. Ezek „polcról” levehető, sorozatgyártott termékek lesznek. A piacon verseny van, nem füstös szobák és háttéralkuk döntenek, hanem a jobb technológia és az olcsóbb ár. A telepítés 24-36 hónapot vesz igénybe.

Az SMR (Small and Medium Sized. Reactors) technológia tehát az ígéretek szerint olcsóbb és gyorsabb lesz, ezáltal a létesítése is kiküszöböli azokat a bizonytalanságokat, amelyek a mega projekteket jellemzik. A teljesítményük messze jobban szabályozható, így a megújuló energiák okozta kiszabályozási gondokra is megoldást jelentenek.

Jelenleg közel 70 különféle típus fejlesztése van folyamatban. A technológia számos fejlesztőnél most ér a megvalósítási/engedélyezési fázisba, reálisan 2030 körül kezd majd úgy terjedni, mint “polcról levehető” megoldás.

Fontos kiegészítés, hogy maga a moduláris reaktor technológia nem újdonság, régóta létezik. Ami újdonság, az a tömeggyártás, a biztonsági és költségkritériumoknak való megfelelés, valamint az időtényező. Nagy esély van rá, hogy ezeken a területeken ez a technológia komoly áttörést képes elérni a hagyományos erőművekhez képest, és hozzájárul ahhoz, hogy gyorsan, biztonságosan, szén-dioxid-mentesen lehessen ellátni a világot energiával a jövőben.

A technológia iránti érdeklődés sem kicsi. Csak a régiónban a Nuscale már leszerződött Romániával, Lengyelországgal, Észtországgal, Bulgáriával. A GE-Hitachi szintén leszerződött Lengyelországgal, miközben a nukleáris energiát egyik legnagyobb arányban felhasználó Franciaország saját moduláris reaktort fejleszt, amire szintén bejelentkeztek a lengyelek is.

A régiónkban legkorábban a lengyelek és a románok használhatnak ilyen erőműveket, reálisan 2029-30 környékén érkezhetnek az első moduláris reaktorok. Paks 2 eredeti tervezett indulási időpontja elvben pont az idei év, azaz 2023 lett volna. Ha csak ugyanannyit késik ez a projekt, mint a finnek esetén, akkor Paks 2 akár 2035-re üzembe állhat. Ha Magyarország 2030 elején rendel néhány moduláris erőművet az akkorra már több tucatnyi elérhető modellből, akkor ezek a kis Paks 3-ak, még Paks 2 előtt elindulhatnak.

Forrás:

https://concordeblog.hu/2023/02/07/paks-3-elobb-kesz-lesz-mint-paks-2/