Exkluzív interjút adott a Dunakeszin élő Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter a BudaPestkörnyéke.hu agglomerációs hírportálnak.
A sok évtizede halogatott útépítésekre, fejlesztésekre van megoldása. Korábban vonattal járt Dunakesziről a Parlamentbe dolgozni, ma az is előfordul, hogy edzésként a minisztériumból hazafut. Családi programok a Dunakanyarban, Dunakeszire hívott külföldi politikusok, bevásárlás és mozi. Így él az agglomerációban egy magyar miniszter.
A fővárosból kiköltözőktől meg szokták kérdezni az ismerőseik, hogy megbánta-e, az agglomerációba költözést. Ön megbánta?
Egyáltalán nem. 2004 óta lakunk Dunakeszin, előtte 7 évig Budapesten éltem, amíg egyetemista voltam. Jó a belvárosban lakni, mert pörög az élet, és fantasztikus a város, de ha az ember egy kis nyugalomra vágyik, különösen ha családja van már, akkor az agglomeráció települései kiváló lehetőséget biztosítanak a továbblépésre, Dunakeszi mindenképpen megfelelő hely ebből a szempontból.
Miért ajánlaná Dunakeszit másoknak?
Egyrészt négy különböző útvonal-lehetőség is kínálkozik a fővárosba történő bejutásra. Másrészt a város megőrizte azt a báját, ami azokból az időkből származik, amikor még kisváros volt, harmadrészt a környéke, a Duna-part, a Dunakanyar könnyű elérhetősége mind-mind olyan lehetőséget nyújtanak, különösen hétvégi programok tekintetében, ami említésre méltó. Sok helyen jártam már a világon, de ha az ember felül a biciklire Dunakeszin és elmegy Szobig, akkor elgondolkodik azon, hogy van-e ennél szebb helye a világnak, főleg amikor Verőce és Nagymaros között teker. Dunakeszin nyugodt, jó életet lehet élni, kiváló kikapcsolódási lehetőségekkel.
Az M2-es felújítása miatt mostanában különösen nehéz autóval bejutni a fővárosba. A dugók mennyire nehezítik meg az ön életét?
Az tény, hogy 2004-ben, amikor kiköltöztem, sokkal gyorsabban be lehetett érni Budapestre. Ez annak köszönhető, hogy egyre többen költöznek ki Dunakeszire és így egyre többen akarnak reggel a fővárosba menni. Azt gondolom, ha befejeződik az M2-es kétszer kétsávosítása, sokkal jobb lesz a helyzet. Négy egymással párhuzamos úton lehet eljutni a fővárosba: az M2-es, a 2-es főút, a Lóversenypálya melletti út és a Megyeri hídon keresztül a Szentendrei úton, de szerintem a vonatközlekedés a legjobb. Korábban amikor a dunakeszi vasútállomás mellett laktunk, vonattal jártam be. Az akkori otthonunk és a Képviselői irodaház közti út, küszöbtől-küszöbig 40 percig tartott. Amikor a Napkelte című reggeli tévéműsor még létezett és 5:50-re kellett mennem, akkor egyszerűen felültem az 5 órás vonatra, és kényelmesen odaértem az adásra. A kiköltözés után jó négy-öt évig csak vonattal jártam be Pestre. A félóránként ütemezett menetrend szerintem fantasztikus lehetőséget kínál.
Sportos életet él, legutóbb a Budapest Félmaratont futotta végig. Dunakeszi környékén edzett?
Persze, a Duna-parton általában Vácig szoktam futni. A házunktól a Váci-rév pont félmaratoni távra, 21,1 kilométerre van, de az is előfordul, hogy innét a minisztériumból hazafutok, az 18,5 kilométer.
Országos politikusként csábítóak a helyi közügyek? Mennyire vesz részt a város életében?
Ha az ember országos politikával foglalkozik, akkor valóban benne van a csábítás, hogy a helyi ügyekben is megmondja, merre kellene menni, de amikor ideköltöztünk, megfogadtam, hogy ezt nem fogom tenni – és azóta sem teszem. A város politikai ügyeiben semmilyen módon nem veszek részt és ezen nem is akarok változtatni. Személyes és nem politikai kapcsolatom van a polgármester úrral és az alpolgármester úrral, de még egyszer mondom ez csak személyes kapcsolat. A sportéletben találtam benne magam, amikor alapítottunk egy futsalklubot, és elkezdtünk futsalozni. Az volt a legmélyebb bevonódásom a helyi közéletbe. Mivel sokat mozgok a családdal Dunakeszin, focizni, futni megyünk, biciklizünk, bevásárolunk, sok emberrel van amolyan „Hogy van, jól van? Gratulálok, sok sikert!” típusú találkozásom.
Milyen szintű sportot, focit látna szívesen Dunakeszin?
Hát, ezt bízzuk a városi sportklubra, ami egy új alapítású klub. A fiam a napokban kezdett el ott focizni. Remélem, amit hallottam róluk, igazak, mert azok nagyon pozitívak. Dunakeszin volt már NB II-es futballcsapat, még Détári Lajos volt az edző, ez olyan 10-15 éve lehetett. Most ha jól tudom, a megyei bajnokságban játszanak. Mi futsaloztunk az NB I-ben is teltház előtt, úgyhogy van igény a sikerre és a sportélményekre. Dunakeszi lakossága már túl van a 40 ezer főn, egy nemzeti bajnokságban szereplő csapatra szerintem lenne igény, azt azonban, hogy ezt ki teljesíti be, bízzuk a városi sportvezetőkre.
Apukaként milyen szolgáltatásokat vesz igénybe Dunakeszin és miért megy be inkább a fővárosba?
Nagyos sokat biciklizünk, ezért szívesen látnám a kerékpárút-hálózat bővítését a környékünkön, bár a Dunakeszi-Vác-Szob útvonal nagyon szép, ezért megunhatatlan. A nagyobbik fiam, Peti már elég erős ahhoz, hogy eltekerjen velem Szobig, a kisebbik fiam, Patrik pedig mögöttem ül a bringán. Ezen az útvonalon rengeteg programlehetőség van, például fürdés a Dunában, sportterasz Gödön, játszótér Vácon, így minden alkalommal változatossá lehet tenni ugyanazt az útvonalat. Mindkét fiam egyébként Dunakeszire jár iskolába illetve óvodába. Peti a Szent István Általános iskolába jár, Patrik pedig ugyanabba az oviba, ahová Peti járt. Mintegy két havonta eljutunk moziba is, olyankor viszont bemegyünk Pestre.
Sajtóhírekből tudjuk, hogy az orosz külügyminisztert Szergej Lavrovot ön vendégül látta a dunakeszi házában. A nemzetközi kollégái közül kiket hívott még meg Dunakeszire?
A külpolitikában nagyon fontos a személyes kapcsolat kialakítása, hogy egy-egy nehéz kérdésben ne a hivatalos útvonalakon kelljen menni, hanem fel tudjam hívni a külügyminiszter kollégát, és azt tudjam neki mondani, hogy van itt egy ügy, beszéljük meg, oldjuk meg, mit gondoltok róla. Ezek a személyes kapcsolatok a nemzeti érdekérvényesítés szempontjából rendkívül fontosak. Több kollégával alakult ki jó személyes nexus, barátság, családi barátság is. Szergej Lavrovról mindenki tud, mert megírták a lapok, de Boris Johnson is vendégeskedett nálunk Dunakeszin, sőt az ő elődje, a korábbi brit külügyminiszter, a jelenlegi pénzügyminiszter, Philip Hammond is volt nálunk. Vendégeskedett nálunk a macedón külügyminiszter a családjával együtt, de volt nálunk a bolgár, a lett, a norvég, a szerb, és a szlovén külügyminiszter is. Volt, akivel lementem a Duna-partra sétálni vagy beültünk a Part Cafféba.
Hogy tetszett nekik Dunakeszi?
Nekik eleve tetszik az – nekem is szokott tetszeni – hogy ott vagyunk külföldön, és a kolléga meghív magához, a szép, nyugodt környezetben az ember jobban érzi magát, jobban tudunk beszélgetni, úgyhogy ezt mindenki örömmel fogadja. Korábban a magyar-szlovák szembenállástól volt hangos a közép-európai politika. Nekem személyesen jó barátom a szlovák gazdasági miniszter, Peter Ziga, aki szintén vendégeskedett már nálunk Dunakeszin is. Nagyon fontos a külpolitikában, hogy ezek a személyes kapcsolatok kialakuljanak. Dunakeszi kiválóan alkalmas arra, hogy az ilyen kapcsolatokat tovább lehessen fejleszteni.
Külgazdasági és külügyminiszterként tud olyan fejlesztéseket az agglomerációba hozni, amelyek segíthetik Budapest környékének, különösen az úthálózatnak a megújulását, fejlődését?
Van egy nagy ágyúgolyó a csőben, amiről tárgyalunk, az autóipar megújításához szükséges beruházások tekintetében. Ez Budapest közvetlen közelébe érkezne, és a világon a maga nemében egyedülálló lenne, valamint nagyarányú infrastruktúrális fejlesztések is kapcsolódnának hozzá. Reméljük sikerrel zárjuk le a tárgyalásokat, közel vagyunk már ehhez.
A helyzet az, hogy minden egyes beruházás mellé oda kell tenni az infrastruktúrális beruházásokat is. Én soha sem szeretnék nehéz helyzetbe hozni egy önkormányzatot, egy települést azzal, hogy bár lesz egy nagy beruházást, ami munkalehetőségeket és iparűzési adót jelent, de közben lehetetlenné válik a környéken a közlekedés. A szükséges infrastruktúrális beruházásokat tehát mindig végre kell hajtani. Másrészt a központi költségvetés is könnyebben ad finanszírozást egy-egy infrastruktúrális beruházás végrehajtásához, egy-egy útépítéshez, például az M2-es összekötéséhez Dunakeszi és Göd között a 2-es főúttal, ha ahhoz egy nagy gazdaságfejlesztési koncepció kapcsolódik. Én azért is próbálok minél több beruházást Budapest környékére hozni, hogy az ehhez kapcsolódó gazdaságfejlesztési koncepció keretében a régóta halogatott, a régóta meg nem oldott útépítéseket, fejlesztéseket meg lehessen végre oldani.
Ön a legtöbbet utazó miniszter. Van olyan agglomeráció a világon, ami példa lehetne a Budapest környéke számára?
Amikor külföldön vagyok, akkor az adott országban a parlamentet, a külügyminisztériumot és a repülőteret látom. Mindenhol csak annyi időt töltök, amennyi a munkához szükséges. Az agglomerációkat pedig akkor látom, amikor a repülőterekről a belvárosokba utazom, de egyikre sem cserélném el a budapesti agglomerációt.
Tovább