Az Ellenállás Napja jelöli a május 16-ai megemlékezést; egy hírhedt nap, azonban bizonyítékként szolgál arra, hogy soha nem lehet teljes behódolásra kényszeríteni embereket, függetlenül attól, hogy mennyi félelmet, erőszakot és gyilkosságot sújtanak rájuk.
- május 16-án éjjel, az auschwitz-birkenaui koncentrációs tábor romái fellázadtak elnyomóik ellen. Kétségbeesett próbálkozás volt ez, hogy elkerüljék a biztos halált. A szomszédos lágerből megmenekült túlélők vallomása szerint a történetet csak ritkán mesélték el. A Pharrajimos és áldozatainak történetét, akik utolsó vérükig harcoltak az élethez és az emberséghez való jogukért.
A végzetes napon a Zigeunerlager lakói tisztában voltak azzal, hogy a tábori hatóságok kivégzésüket tervezik [2], hogy helyet csináljanak a következő rabszállítmánynak, akik sokkal alkalmasabbak voltak a nehéz fizikai munkára, mint ők, akik már hónapokat töltöttek a tábor kemény körülményei között. Pontosan tudták, hogy mi fog történni velük, hiszen már annyiszor látták korábban: a tábor a krematórium mellett volt. Ahelyett, hogy szó nélkül engedték volna, hogy a gázkamrákba vezessék őket, fellázadtak. A férfiak, nők, gyermekek ormótlan fegyvereket rögtönöztek, melyek nem vehették fel a versenyt az SS felszerelésével, azonban amikor megérkeztek a csapatok, hogy a halálba vezessék őket, nagy meglepetésükre a barakkokból összeszedett „kövekkel, vascsövekkel, deszkákkal, szögesdróttal [és] kicsempészett lándzsákkal” üdvözölték őket. Sikeresen visszaverték az első támadást, ami kora reggel érkezett, és körülbelül 100 német katonából állt, puskákkal és kutyákkal, mert meglepetésszerűen érték őket, és parancs híján nem tudták mit tegyenek. Azonban ezután a támadók rendezték soraikat, és teljes rohamot indítottak a Zigeunerlager ellen, ami órákig tartott. Véres harc következett, ahol sok romát lemészároltak, de náci testek is voltak szétszórva a csatatéren. Ez egy olyan eredmény volt, melyet a legtöbb bentlakó elképzelhetetlennek tartott. Mivel a vonatok még a csata alatt meghozták a többi romát, így növelvén a rabok számát, a hatóságok megijedtek, hogy a lázadás átterjed az egész táborra, és ez ahhoz vezetett, hogy a Lagerkommandant (táborparancsnok) lefújta a támadást, és békén hagyták a Zigeunerlagert. (Bársony János. Személyes interjú. 2014. május).
Teljes cikk:
Tovább