A találmány "motorját" kettő darab, elektródák közé szorított és a feladatára kellően „érzékenyített” lucfenyőlemez képezi. A megfelelően hatékony működés eléréséhez az egyik falapot egyfajta szilíciumbevonattal (poli-dimetil-sziloxánnal) lefedték, a másikat pedig teletűzdelték nanokristályokkal.

Amikor az újfajta, többrétegű padlólapra lépések nehezednek, a két falemez érintkezése és szétválása hatására az elektronok el kezdenek vándorolni közöttük, azaz a spéci parketta ideiglenesen villamos energiát generál.

A fizikában ezt a jelenséget triboelektromos hatásnak hívják.

A lemezeket azért kellett némileg átalakítani, mert a fa alapvetően „triboneutrális” azaz az elektronok leadása és a felvétele finoman szólva nem tartozik az erősségei közé. A szilíciumos borítást kapott lap a részecskék begyűjtésében, a fémionokkal és szerves molekulákkal teleszórt párja pedig azok leadásában azonban már effektive jeleskedik.

A tapasztalatok szerint, végleges formájában az új triboelektromos nanogenerátor 80-szor több áramot tud megtermelni, mintha csupán kezeletlen fából tákolták volna össze a rendszert.

A kutatók kísérletei bebizonyították, hogy például LED-lámpákat, illetve kicsi elektronikus eszközöket (számológép stb.) a találmányuknak már akár egy A4-es papírlapéval egyező méretű szekciójával is működtetni lehet.

Forrás:

http://gyartastrend.hu/muveltmernok/cikk/lepesnyire_az_aramtermelestol