A repülőhíd tulajdonképpen se nem repül, se nem híd, hanem egy olyan komp, amelyet az erős sodrású folyók egyik partjáról a másikra való átkeléshez használtak, emberi, állati, vagy gépi erő bevetése nélkül.
Hogyan működik?
A kompot egy hosszú kötél segítségével a folyó közepén horgonyozták le. A kötelet rendszerint kisebb hajók tartották a víz felszínén. A hajótest a folyó sodrása és a kormánylapátok segítségével az egyik partról a másikra vitte az utasokat, ingaszerűen mozgott a két kikötő között.
Duna magyarországi szakaszán elsőként 1676-ban épült repülőhíd, Pozsonynál, amely Moller Vilmos bécsi ácsmester nevéhez köthető.
A török hódoltság után Pest és Buda összekötésére építettek repülőhidat, először a mai Erzsébet híd, majd a Lánchíd helyén. A korabeli feljegyzések szerint 3-4 lovas szekér és 300 személy befogadására volt képes. 1700 körül Pest és Buda kezelte, majd 1716-ban Lehner János vásárolta meg a révjogot évi 3000 Ft-ért. Az átkelésért révdíjat kellett fizetni, amely alól azonban sokak mentesültek. Többek között a nemesek, a doktorok, a gyógyszerészek, a fertálymesterek, a papok, a jegyzők özvegyei, a városi tisztviselők, stb. Emellett a serfőzők ingyen szállíthatták az árpát, a komlót, a tüzifát és a városi kocsmák számára vásárolt borokat is mentesítették a révdíj alól.
Az esztergomi repülőhíd Barkóczy Ferenc érsek nevéhez köthető, aki szerette volna visszaköltöztetni az érsekséget és a káptalant Esztergom városába. Ennek hatására nagyszabású építkezés indult meg a várhegyen, melynek része volt ez Esztergomot Párkánnyal összekötő repülőhíd megépítése is. 1761-ben megtörtént Barkóczy beiktatása, a következő évben pedig már repülőhíddal lehetett átkelni a Dunán.
A városok fejlődésével nőtt a népesség és az átmenő forgalom is, melyet a repülőhidak már egyre kevésbé tudtak kiszolgálni, így a közlekedésben betöltött szerepüket a hajóhidak vették át.
Forrás:
Tovább