Olasz ember nem működik eszpresszó nélkül. A koffeinbomba ára azonban olyan mértékben nőtt, hogy közfelháborodást váltott ki. Az eddigi 1-1,10 euróba kerülő feketéért most 1,50-et kérnek majd.
Esszenciális napindító, déli desszert és késő délutáni nyugalmas percek kísérője az eszpresszó az egész világon, ám Olaszországban talán még kiemeltebb szerepet kap a kávé. Nem is csoda, hogy a koronavírus hatásaként beütő infláció megcincálta a kávébabok árát is, és a klímaváltozás sem segít ezen.
Mind az arabica mind a robusta kávészemek ára felszökött, az éghajlatváltozás miatti hektikus időjárás, előre kiszámíthatatlan aszályok, fagyok, esőzések belezavarnak a megszokott termelésbe, legyen szó Vietnamról vagy éppen Brazíliáról. Ami eddig termelői szinten maradt, az most megjelent a fogyasztók életében is, hiszen az említett viszontagságokból fakadó hiányok miatt muszáj emelni az alapanyagok árán, a kávé pedig hatványozottan szenvedi el ezt.
Furio Truzzi, az egyik olasz fogyasztóvédelmi szerv első embere így fogalmazott: “Minden nap 5,5 millió olasz reggelizik kávézókban, bárokban. Ez egy szokás nálunk, itt találkozunk, gyorsan vagy ráérősen kávézunk, beszélgetünk, szociális életet élünk és süteményt is fogyasztunk. Ez a szokás viszont mára egyre drágább, lassan luxus lesz.”
Truzzi szerint a drágulás ezt a hagyományt elveszi a hétköznapi emberektől és a vagyonosok kiváltságává teszi, amit senki sem szeretne. Az olaszok szerint a kávé pedig nem kegy, hanem jog, egyesek szerint még az ingyen kávé is indokolt lenne.
Ez számunkra Magyarországon eleve inkább a luxus-jelleg, hiszen megannyian isszák inkább az instant kávét, a munkahelyi automatából vásárolt imitációt, de Olszországban valóban a kultúra részei a reggeli “szeánszok”. Az UNESCO már a világörökség részévé tette a nápolyi pizzakészítést, a belga sörök és a kubai rumok mellé. A nemzet nem nyugszik, szeretnék, hogy az olasz kávékészítés kultúrája is felférjen erre a listára. Ez még várat magára, de a téma jelentőségét azért jól példázza.
A kérdés sokrétű, hiszen tényleg fenyegető az olaszokra szokásaira nézve a durva drágulás, de abszolút érthető termelői oldalról is az áremelés. 1 euró egy feketéért, nos elgondolkodtató. Dániában a kormány például már közbelépett a bioélelmiszerek terén, hogy tényleg mindenkinek elérhetőek maradjanak. Meglehet, hogy van valamiféle arany középút, amely lehetővé tenné, hogy a termelőket tisztességesen megfizessék, viszont ez a hagyomány se váljon elérhetetlen luxussá?
Forrás:
Tovább