Egy haszid zsidó férfinak legalább három kalapja van, Williamsburgben egész más stílus dívik, mint a Borough Parkban, a kalapok karimája pedig egyfajta rangjelzés: jól tudják ezt egy alsó-gödi magyar vállalkozásnál. A Sunemar Kalapház évi húszezer kalapot gyárt, nagy részüket Izrael és az Egyesült Államok zsidó közösségei vásárolják meg.
Magyarországnál szerencsésebb történelmű országokban nem ritka, hogy egy vállalkozás több generáción keresztül egy család birtokában marad. A mesterséget a szülők, nagyszülők örökítik tovább a gyermekeikre, unokáikra. Ők pedig a saját utódaikra. Sajnos Magyarországon az efféle családi tradíciókra épülő vállalkozások nagyon ritkák. Kevés fiatal talál örömet a felmenői munkájában. A gödi Sunemar Kalapház ezen ritka kivételek egyike. Százados Zoltán, a vállalkozás alapítója az 1960-as évek végén tanulta ki a szakmát az állami kalapgyárban, majd a 70-es években kisiparosként folytatta a munkát. A rendszerváltás után, 1992-ben alapította meg a vállalkozását, és kezdett tradicionális férfikalapok gyártásába saját technológiával. A gyári és a kézi (kisipari) eljárásokat ötvözve. A minőség hamar utat talált magának a világpiacra, az Egyesült Államok és Izrael zsidó közösségein túl világhírű olasz márkáknak is szállítanak, és sokáig a gábor cigányok jellegzetes fejfedőit is gyártották.
Százados Zoltán fia, Csaba fiatalon nem igazán érdeklődött a kalapkészítés iránt, bár kitanulta a mesterséget. Ma már ő vezeti a vállalkozást. Hogy miként tudnak talpon maradnia dömpingáron árusított konfekcióáruk korában? Csaba szerint a kulcs az édesapja által kidolgozott technológiában és a minőségi követelményekben rejlik. A munka alapvetően gépekkel történik, de megköveteli a kézügyességet is. – Ezek nem automata gépsorok, hanem 60-70 éves gépek, melyeket már be sem lehetne szerezni a piacon, ezért a karbantartásukat is mi végezzük – jegyzi meg Csaba. Mivel minden kalap egyedi, rengeteg szerszámra, odafigyelésre és szakértelemre van szükség. Ezekkel az eljárásokkal a nagyüzemek nem tudnak versenyezni. Évente húszezer kalapot gyártanak, mindegyiket egyenként kezelik. Miután Portugáliából megérkezik az alapanyag (ami nagyrészt nyúlszőrből készül, és aminek már egészen kalap formája van) még több mint száz munkafázison esik át, mielőtt dobozba kerülne, és elindulna a világ távoli pontjai felé. – Egy haszid zsidó férfinak általában legalább három kalapja van. Az egyiket az ünnepek alkalmával, a másikat szábbát napján, a harmadikat a hétköznapokban viseli – árulja el Százados Csaba.
Teljes cikk:
Tovább