Bardóczi Sándor főtájépítész nemrég Bécsben járt, ahol egy újonnan épülő városrész példáján keresztül részletesen ismerkedett a hatékonyabb vízelvezetést, vízgazdálkodást lehetővé tevő úgynevezett “szivacsváros” koncepcióval. A klímaváltozás következtében a régiónkban is általánossá vált, hogy a hosszú, aszályos időszakokat erős, intenzív felhőszakadások törik meg, az így lezúduló vízmennyiséget azonban a városok csatornarendszere és vastagon lebetonozott talaja nem tudja elvezetni. Mi a teendő, hogyan lehet küzdeni ez ellen?
Várhatóan éppen szezonkezdetre, júniusra készül el az osztrák főváros következő klimatizált utcája, a Zollergasse, ahol 25 éves fák, vízfolyás, pergolák és sok zöld kínál majd enyhülést a nyári kánikulában. A városi fák életkörülményein és a nyári záporok alkalmával hirtelen lehulló sok csapadék hasznosításán vízérzékeny várostervezéssel javítanak.
A sétálóutca közepére 25 éves platánokból ültetnek fasort, hogy azok négyméteres koronájukkal az első perctől kezdve valóban árnyat adó fák lehessenek. A fasort két pergola és tarkabarka virágoknak, bokroknak helyet adó zöldterületek egészítik ki. Kicsit feljebb vízfolyás csörgedezik majd és húsz különböző köztéri ülőalkalmatosság marasztalja a környékbelieket egy kis üldögélésre, beszélgetésre. A vakokat és gyengénlátókat taktilis vezetősáv segíti úti céljuk elérésében, a bicikliseknek pedig húsz kerékpártároló kengyel áll majd rendelkezésére.
A fák életkörülményein és az esővíz-gazdálkodáson vízérzékeny várostervezéssel javítanak. Ennek köszönhetően a fák gyökérzete több vízhez és levegősebb talajhoz jut, így tovább élhetnek és erőteljesebben növekedhetnek. A módszer alkalmazásának további előnye, hogy heves esőzésekkor kisebb terhelés éri a csatornarendszert. A lezúduló esővíz ugyanis nem közvetlenül a csatornarendszerbe folyik, hanem beszivárog a talajba. Ezt a fák közelében, a burkolatba épített nagyszemű kőzúzalék-réteg és különböző vízmegtartó rétegek – példul aktív szén – beépítésével érik el. A közeli fáka gyökereikkel pedig elérik és átszőhetik ezeket a rétegeket, így innen is vizet vehetnek fel.
Ugyanez a körforgás vonatkozik a sétálóutcában található „patakocskára” is, amelyet a talajba épített szórófejek „táplálnak”. Az elpárolgó víz folyamatosan hűti a környék levegőjét, míg a felesleg – a talaj természetes lejtésénél fogva – vékony vízrétegként folyik végig egészen a virágágyásokig és a fákig, hogy ott hasznosuljon. A vízelvezetést át lehet állítani nyáriról téli üzemmódra, így a sós hólé nem juthat a fák gyökeréhez.
Forrás:
https://greenfo.hu/hir/mirol-szol-a-szivacsvaros-koncepcioja/
és
Tovább