Pompás, a Börzsönyre nyíló panorámája sosem vonzott hatalmas tömegeket, de mind elhelyezkedése, mind könnyed héjszerkezete miatt valóban egy rejtett gyöngyszem volt a Visegrád melletti strandfürdő. Tizenhat éve áll üresen, elképzelések ugyan vannak, de jövője bizonytalan. Bán Dávid írása.

„Szemirámisz függőkertjeit a világ hét Csodája közé sorolják, nemkülönben fürdőit. Nyártól a visegrádi Lepence-patakot is a világ nagy csodái közé sorolhatjuk, ugyanis megépül az ország első több szintes strandja. Termálmedencék, pihenők, fák, virágok, fény; a szakemberek azt mondják, a lepencei Semiramis fürdő lesz a Duna-kanyar vadregényének legimpozánsabb látnivalója." – lelkendezett a Magyar Ifjúság tudósítója rövid beszámolójában 1981 nyarán. Ha cinikusan szeretnénk fogalmazni, még ma is a Dunakanyar vadregényes világát idézi a Lepencei strandfürdő, de mostanra már nem igazán illik rá a legimpozánsabb jelző, hiszen a teljes lepusztultság, az enyészet az úr, no meg a területet szépen lassan visszahódító természet.

A nemrég elkezdett – és a közeljövőben még folytatni tervezett – Dunakanyarban tett kirándulásunk alkalmával augusztus elején írtunk a Visegrád határában árválkodó szellemhotelről és azokról a nagyreményű turisztikai várakozásokról, amely most már bő fél évszázada kísérik a település életét. A Dunakanyar idegenforgalmi jelentőségét már az 1960-as években felismerte a kormány, a Minisztertanács 1964-ben tette le az asztalra azt a fejlesztési tervet, amely Szentendrétől Esztergomig vizsgálta a térséget és adott javaslatot számos „korszerű létesítmény" megépítésére. Az időszakban üdülőházak sokasága épült a Dunához közel, és azóta is nagyon sok kiránduló és turista látogatja a vidék természeti és történelmi értékeit, kritikaként megfogalmazódott, hogy mindemellett hiányoznak a fürdőzési lehetőségek.

A teljes cikk itt olvasható:

https://epiteszforum.hu/ugy-maradt-a-dunakanyar-rejtett-gyongyszeme-a-lepence-strandfurdo